Ez nem is olyan bonyolult

Nagyon alapvetően hangzik, de hiszem, hogy még mindig sok ember van, akik megkérdőjelezik, hogy Isten tényleg beszél-e emberekhez. És ha igen, azon tűnődnek:
Isten tényleg részt vesz az én életembe?
Tényleg bele akar folyni minden kicsi részletbe?
Isten csak a nagy dolgokban segít, a kicsikben nem?

Megkérdezted magadtól ezeket valaha? Gondolkodsz valaha azon, hogy Isten beszél-e emberekhez? Örömmel tudatom, hogy igen. De először had magyarázzam el, hogyan hátráltatja az Ő hangját az élet zaja.

Zavaró dolgok, amik kiszűrik Isten hangját

A világ könnyűvé teszi számunkra, hogy a füleinket elsüketítsük Isten hangja felé és teljesen háttérbe szorítsuk Őt az életünkben. Ezek a zavaró tényezők sokféle alakban jelennek meg a TV-től kezdve a rádióig… az ételektől kezdve a hobbikig. Még a családunk és a gyülekezeti tevékenységek is néha elterelhetik a figyelmünket vagy elválaszthatnak minket az Úrtól.

Viszont eljön az a nap, amikor csak Isten marad. Az életünkben minden más szépen lassan elhal és amikor ez megtörténik, Isten még mindig ott lesz.

Isten Igéje azt tanítja, hogy amit Istenről tudunk az mindenkinek világos, mert azt Ő maga mutatta meg az emberiség legbelső tudatosságán keresztül
(lásd. Róma1:19-21).
,, 19. Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik: 20. Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
21. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett. ,,
Mindegyikünk egyszer ott fog állni Isten előtte és számot fog adni a saját életéről
(lásd Róma 14:10-12).
,,10. Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.
11. Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja.
12. Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek. ,,
Mikor az emberek nem akarják Istent szolgálni az életükkel, és a saját útjukat szeretnék járni, módot találnak arra, hogy elbújjanak előle és semmibe vegyék ezt az ösztönös belső tudást a Teremtőjükről, aki beszélni akar hozzájuk és megmutatni nekik, hogy merre induljanak.

Garantált elégedettség

„Krisztuson és az Ő Szent Lelkének erején keresztül Isten beszélni akar veled szemtől szemben minden egyes nap.”

Semmi sem fogja kielégíteni az Isten iránti vágyakozásunkat a Vele való közösségen és társaságon kívül. Ézsaiás jól ki tudta fejezni a mi sóvárgásunkat Isten iránt mikor azt írta, „Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged.” (Ézsaiás 26:9).

Ahhoz, hogy tudjuk élvezni Isten örök tervét az életünkre, fontos, hogy halljunk felőle. A mi döntésünk, hogy hallgatunk-e Istenre, ezt más nem tudja meghozni helyettünk. Isten nem fog minket rákényszeríteni, hogy az Ő akaratát válasszuk, de mindent megtesz, hogy bátorítson arra, hogy igent mondjunk az Ő útjára.

Ez azt jelenti, hogy Isten jelen akar lenni, még az életünk legapróbb részleteinél is. Az Ő Igéje azt mondja, hogy minden utunkon ismerjük el Őt, és Ő irányítani fogja az pályánkat
(lásd. Példabeszédek 3:6).
,, Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.,,
Elismerni Istent az egyet jelent azzal, hogy számít nekünk Ő mit gondol és hogy kikérjük az Ő véleményét.

Senki nem mondta nekem

Annak ellenére, hogy teljes szívemből szerettem Jézust, sok évig jártam úgy templomba, hogy nem tudtam, hogy Isten beszél emberekhez. Követtem az összes vallásos szabályt és ünnepet…Minden vasárnap templomban voltam. Mindent megtettem abban az időben, amit akkoriban tudtam, hogy csinálnom kell. De ez nem volt elég ahhoz, hogy eloltsa az Isten iránti vágyakozásomat.

Minden percemben a templomban lehettem volna és Biblia órákra járhattam volna, mégsem tudtam volna eloltani az Úrral való mélyebb barátság iránti szomjamat. Beszélnem kellett Vele a múltamról, és hallanom kellett, ahogy Ő a jövőmről beszél. De senki sem tanította nekem, hogy Isten nekem szeretne személyesen mondani dolgokat. Senki sem ajánlott fel megoldást a kielégítetlenségre, amit éreztem.

Az Ige olvasása által megtanultam, hogy Isten akar hozzánk beszélni és olyan terve van az életünkre, ami békéhez és megelégedéshez vezet.

Sose hezitálj azon, hogy Isten elé vidd-e a kicsi dolgokat, hisz számára minden kicsi.

Várd, hogy Isten beszéljen hozzád

Mikor Jézus beszélt a János 16:12-13-ban, Ő olyan férfiakhoz beszélt, akikkel együtt töltötte az utóbbi három évét. Vele voltak éjjel és nappal, mégis azt mondta, hogy van mit tanítania még nekik. Azt gondolnánk, hogy ha Jézus velünk lett volna három éven keresztül éjjel és nappal, mi megtanultunk volna mindent.

De Jézus azt mondta, hogy várjunk többre, mert Ő mindig fog tudni valami újat mondani nekünk, amikor új dolgokkal/szituációkkal találkozunk.

Várd, hogy Isten beszéljen

Krisztuson és a Szent Lélek erején keresztül Isten beszélni akar veled naponta. El akar vezetni azokhoz a jó dolgokhoz, amiket tartogat számodra.

Isten hangját hallani a mindennapjaim természetes része lett, mióta megkaptam a Szent Lélek teljességét, akit Jézus megígért, hogy küldeni fog nekünk. Az Atya oda fogja adni az Ő Lelkét mindenkinek, aki kéri 
(lásd. Lukács 11:33).
,,Senki pedig, ha gyertyát gyújt, nem teszi rejtekbe, sem a véka alá, hanem a gyertyatartóba, hogy a kik bemennek, lássák a világosságot. ,,A Szent Lélek segíteni fog, hogy megértsük a Bibliát, hogy alkalmazni tudjuk a bölcsességét az életünkben
(lásd. János 14:26).
,,Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek. ,,Mindegyikünk hallhatja Istent és vezetve lehet a Szent Lélek által, nap, mint nap.

Mindenre figyelj

Nemrég Isten megtanította nekem, hogy ha nem vagyunk hajlandók Rá figyelni egy bizonyos téren, akkor lehet, hogy ez meg fogja akadályozni, hogy másik kérdésekben választ kaphassunk. Néha úgy döntünk nem foglalkozunk valamivel, amire Isten kristály tisztán utalt. Csak azt halljuk meg, amit akarunk, ezt ’szelektív hallásnak’ hívják.

Egy idő után az emberek azt hiszik, már nem hallanak Isten felől. De rengeteg dolog van, amit Isten már elmondott nekik…de ők még nem válaszoltak ezekre. Megtanultam, hogy minél gyorsabban megteszem azt, amire az Úr kért, annál gyorsabban megmutatja nekem a következő lépést, amit tennem kell.

Miközben időt töltesz Istennel csak fülelj. Ne csak sorold mit akarsz vagy mire van szükséged. Sok problémát meg fog nyitni, ha csendes leszel, mikor Vele vagy és egyszerűen fülelsz.

🧡TALÁLD MEG ÉS TÖLTSD BE RENDELTETÉSED❣️

Ma az emberek irányt keresnek az életükben, jobban mint bármi mást. 

A jó hír az, hogy Isten megígéri ,hogy vezet minket, ha bízunk Benne.

Amikor Isten akaratában élünk, a lehető legjobb helyen vagyunk. Itt találunk örömet, megelégedést és itt találjuk meg azt a rendeltetést, amit Isten nekünk szánt.

Merre tart az életed? Kivé leszel? Milyen úton jársz? Ma az emberek irányt keresnek az életükben, jobban mint bármi mást. Szeretnék tudni, hogy miért vannak itt – szeretnék felfedezni életcéljukat.

Szeretem Zsolt.139:13,16-ot. Itt ezt olvassuk: Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében… Látták szemeid az én alaktalan testemet és könyvedbe ezek mind be voltak írva: a napok is amelyen formáltatni fognak, holott egy sem volt még meg közülük.Van rendeltetésed. 

Isten formált téged édesanyád méhében és megalkotott téged a világ megalapítása előtt. 

Efézus 2:10 mondja, hogy Isten az idők előtt eltervezett számodra egy utat, amelyen járnod kell!

A rendeltetés egy rendeltetési hellyel van összefüggésben – ahová majd megérkezünk. 

Isten álmokat és látásokat helyez szívünkbe és azt akarja hogy együtt működjünk Vele és lássuk, hogy ezek az álmok valóra válnak. De meg kell értenünk, hogy az előrehaladás Isten teljes akaratában, fokról-fokra, lépésről-lépésre történik. Isten nem azonnal végzi el a teljes munkát, miután valamit elkezd az életünkben – mindig van egy kezdet, egy középső rész és egy befejezés.
Volt idő, amikor Isten teljes életemre vonatkozó tervét tudni akartam, mielőtt elindulok – „távoli előrejelzést” akartam. De Isten általában nem így dolgozik.

 Legtöbbször nem mutatja meg egyszerre az egész képet. Egy részletet mutat meg egyszerre, vagy egy lépést. És miután megléptük azt a lépést, akkor mutatja a következőt.

Minden szintnél ki leszünk próbálva, mielőtt továbbléphetnénk a következő szintre. 

És Isten Igéje figyelmeztet, hogy a lehetőségek minden új szintjénél, újabb vagy nagyobb ellenállásba fogunk ütközni. Gyakran mondom: „új szint, új támadás” (lásd: I.Kor. 16:9).

Sátán nem akarja hogy betöltsük rendeltetésünket, mert tudja, hogy akkor Isten kezében erőteljes eszközök leszünk az ellenség királyságának lerombolásában.

Az ellenség szereti játszani a „kössünk üzletet” c. játékot. Ha nem tud valakit teljesen visszatartani Isten akaratától, a következő taktikája az, hogy kompromisszummal kísértse vagy azzal, hogy kicsit kevesebbet tegyen mint amit Isten mondott.Vigyázz, nehogy Sátán Isten „megrövidített” akaratát adja el neked. Ne köss semmiféle üzletet a gonosszal. Ragaszkodj ahhoz, amit Isten szívedre helyezett és fejezd be, amit elkezdtél!

A halogatás az ellenségnek egy másik nagyon megtévesztő eszköze. Ez így szól, „Tedd meg, de egy kicsit később.” A halogatás emberek tömegeit tartja vissza küldetésük betöltésétől. 

Akarnak engedelmeskedni és mindazt meg akarják tenni amire Isten elhívta őket, de valahogy sosem teszik meg azt a nagyon fontos lépést, amit tettnek hívnak.

Isten időzítése mindig tökéletes és az akarati döntésünk - hogy azonnal engedelmeskedünk Neki, - a mentőkötél szívünk vágya és a befejezett termék között. Az egyetlen út, mely igazán bevezet Isten áldásaiba az engedelmes életvitel. Bíztatlak, hogy bátran állj ellen az ellenségnek. 

Kezd el megvallani, „Nem fogok kompromisszumot kötni, nem fogok halogatni, Isten akaratában fogok járni!”
Azt hiszem sokan nem használják ki teljes potenciáljukat mert nem értenek dolgokat és valahol félúton feladják. De Istennek nem ez a terve – Ő arra vágyik, hogy véghezvigyük azokat a nagy dolgokat, amit szívünkre helyez és egy kiteljesedett életet éljünk.

Sokan küszködnek hogy irányt és választ kapjanak az életükre. De Isten megígéri, hogy vezetni és irányítani fog, ha keressük Őt és bízunk Benne (lásd: Példabeszédek 3:5-6).

Évekig féltem attól, hogy ha elindulok, rossz irányba fogok menni. Állandóan ezt mondtam,

 „De Istenem, mi van ha nem talállak meg (félreértelek)?” 

Egy nap a Szent Szellem szólt hozzám és ezt mondta, „Joyce, ha te elvétesz engem, én megtalállak téged.” Isten nem akarja hogy féljünk és ingadozzunk. 

Azt akarja, hogy bízzunk Benne és higgyük, hogy Ő tud és fog szólni hozzánk életünkre vonatkozó tökéletes tervéről amint keressük Őt.

Ha nem tudod hogy ezen a ponton mi Isten akarata számodra, legalább kezdj el így gondolkodni,

 „Most nem tudom Isten pontos tervét, de azt tudom, hogy Ő szeret engem. Bármit is tesz, az jó lesz és áldott leszek.”

Lazíts és engedd, hogy Isten, Isten legyen. Örülj és nézz minden nap elé reménységgel és eltökéltséggel. Ne félj, hogy nem fogod hallani Isten hangját, hanem szilárdan hidd, hogy Isten vezet és a megfelelő időben pontosan tudni fogod, mit kell tenned.

Forras-Örömteli mindennapok.

Változtasd meg a gondolkodásodat

„Semmi sem változik addig, amíg az elménk meg nem változik."

Joyce Meyer mai tanítása a változásról szól. Arról, hogy miként tudod megváltoztatni a gondolkozásod úgy, hogy utána az életed más területén is változás álljon be.
Gondolkozz másként a változásról!

Nos, Sokszor hallottam, ahogy az emberek azt mondták, „Teljesen rossz életem.” Rájöttem, hogy amikor erről van szó, akkor ennek az oka az, hogy rossz a gondolkozásuk. Ma arról szeretnék beszélni, hogy miként tudjuk ezt megváltoztatni annak érdekében, hogy elkezdhessük élvezni az életünk mindennapjait.

Ezen a hétvégén a változásról fogunk beszélni. Megpróbáltam valami nagyon frappáns címmel előállni, de végül csak annál maradtam, hogy „változás”. Erről fogok beszélni. Ez lesz a címünk. Úgy tűnik, manapság ez a kulcsszó, a „változás”. Úgy hiszem, hogy Isten is szereti a változást. Szerintem Isten állandóan mozgásban van. Ő mindig halad valamerre.

Tehát, az lesz az első dolog, amiről ma beszélni szeretnék, hogy meg kell változtatnunk a gondolkozás-módunkat, mert

soha semmi nem fog megváltozni az életünkben, hacsak el nem kezdünk másként gondolkozni.

Úgy hiszem, sokszor szeretnénk változást. Azonban mégis ugyanúgy akarunk gondolkozni, mint ahogy mindig is tettük. Ugyanúgy akarjuk tenni a dolgokat, mint ahogy mindig is tettük őket.

Nos, Ha a dolgokat úgy tesszük, ahogy mindig is tettük őket, akkor nem várhatjuk, hogy másfajta eredménnyel járjunk, mint ahogy az a múltban történt. Úgy hiszem, sokszor azt akarjuk, hogy más emberek változzanak meg, hogy a világ változzon meg, de nagyon ritkán jut eszünkbe, hogy mi vagyunk azok, akiknek esetleg meg kell változniuk. Azt akarjuk, hogy valaki tegyen már valamit, de az eszünkbe sem jut, hogy esetleg mi vagyunk azok, akiknek tenniük kéne valamit.

Ezért mi most kilökünk benneteket a kényelmes kis fészketekből, amiben eddig jól elvoltatok. Kihúzkodunk néhány tollat a fészekből. Hadd üljetek csak egy-két tüskén ezen a hétvégén, hogy ráismerjetek, ha nem vagytok elégedettek az életetekkel, akkor ez azért van, mert valaminek meg kell változnia. Azonban elképzelhető, hogy nektek sokkal több közötök lesz ahhoz a változáshoz, mint képzelnétek.

Semmi sem változik addig,
amíg az elménk meg nem változik.

Úgy gondolom, hogy az elménk megújítása az egy élethosszig tartó folyamat. Isten újra és újra figyelmeztetett erre az elmúlt néhány hónapban. Azt mondtam magamnak, „fogj el minden gondolatot, Joyce.” „minden gondolatot”, és a „minden” szó, az egy különleges szó. Erre azt gondolhatnánk: „hát miként bizonyosodhatok meg arról, hogy minden gondolatom helyes?”

Isten elvárja, hogy ezt tegyük, és ő belénk is helyezi az ő szent szellemét, hogy meggyőzzön a helytelen gondolkodásról, hogy tudjuk, mikor gondolkozunk helytelenül. Nem számít, hogy Jézus mi mindent szerzett meg nekünk a halálával -meghalt, hogy nekünk nagyszerű életünk lehessen, hogy megbocsáttassanak a bűneink, hogy erőben és győzelemben járhassunk, hogy jó kapcsolatunk legyen Istennel, békességünk és örömünk legyen.

Az angol fordításban a János 10:10 azt mondja, „azért jöttem, hogy életük legyen, sőt élvezzék az életüket.” Nem csak azért, hogy valahogy kibírjuk, amíg majd egyszer a mennybe kerülünk, hanem, hogy „élvezzük az életünket”. De nem számít, hogy mi mindent szerzett meg nekünk a halálával, soha nem fogjuk azokat megtapasztalni, bár lehet, hogy beszélünk róla, imádkozunk érte, vágyódunk utána, vagy valahol a távoli jövőben látjuk ezeket magunk előtt, de soha nem lesz a miénk, hacsak meg nem újítjuk az elménket, és meg nem tanulunk úgy gondolkozni, mint Isten.

Szóval miről gondolkoztál mostanában? Néhányan közületek nem tudják, mert soha nem gondoltok arra, hogy miken gondolkoztok.

Kétszer-háromszor egy nap szánjatok erre egy kis időt, és gondolkozzatok el azon, „miken is gondolkoztam mostanában?” Amikor érzed, hogy az érzelmeid elkezdenek hanyatlani, akkor azt is érzed majd, hogy kezd rossz kedved lenni. Érzed, ahogy mérges leszel valakire. Ilyenkor kérdezd meg magadtól „miről is gondolkozom?”

Tudjátok, ha arra gondolunk, amit mások tesznek velünk, akkor állandóan dühbe gurulhatunk. Ha üldögélünk és arra gondolunk, ami nekünk nem adatott meg, pedig mindenki másnak igen, és azt kívánjuk, bárcsak nekünk is meglenne az a dolog, akkor elkezdjük majd sajnálni magunkat, és nagyon hamar rossz kedvünk lesz.

A jó hír azonban az, hogy mi megválogathatjuk,
hogy miről gondolkozzunk.

Ez volt számomra a legnagyobb kinyilatkoztatás. Én évekig jártam előtte gyülekezetbe, és mégsem mondta ezt nekem senki, hogy befolyásolhatom azt, amin gondolkozom. Nem kell úgy élnem, hogy „oh, nem tudok változtatni azon, amin gondolkozom.” Úgy értem, ha reggel azzal a gondolattal kelek fel, hogy „depressziós vagyok”, akkor engedek majd ennek, és egész nap depis leszek. Ez így van. Jézus azért halt meg, hogy szabaddá tegyen minket. És az egyik legnagyszerűbb szabadság, az a választás szabadsága.

Nem kell, hogy az elménk egész nap az ördög szemetesládája legyen. Nem kell, hogy egy olyan eszköz legyen számára, amin keresztül elvégezheti a piszkos munkáját. A 2 Korintus 10:4-5 azt mondja, „hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek.” Beleértve a gondolatokat, érveléseket, elképzeléseket és vitatkozásokat, mert a gonosz szeret vitatkozni velünk.

Talán most is, ahogy beszélek, és azt mondom, „te irányítani tudod a gondolataidat”, az ellenség talán vitatkozik veled, „nos, nem igazán tudod ezt megtenni. Nem tudsz változtatni azon, hogy mindig aggodalmaskodsz. Anyu is aggodalmaskodott, meg a nagyi is, te egyszerűen csak egy aggodalmaskodó személy vagy.” Nem, ez nem igaz. Mi meg tudjuk újítani az elménket. Nézzük meg a Róma levél 12. Részét. Semmi sem változik, amíg a gondolkozásunk meg nem változik. A „Bárcsak..” Az nem elég. Igen, az ima erőteljes, és imádkoznunk kell, de az elménket is meg kell újítanunk. Hogyan újítjuk meg az elménket? Ezzel itt, az Isten Igéjével. Ne várd, hogy valaha is győztes keresztény légy, ha nem tanulmányozod a Bibliát.

Személy szerint én úgy gondolom, hogy különbség van az olvasás és a tanulmányozás között. Egyes emberek nem is olvasnak. Aztán vannak azok, akik olvasgatnak egy kicsit, vagy mondjuk, meghallgatnak engem, vagy egyéb TV programokat, de nem tanulmányozzák az Igét. Muszáj tanulmányozni! A biblia azt mondja, hogy „tanulj, hogy kipróbáltnak mutasd magad, olyan munkásnak, aki nem vall szégyent” (angol ford.)

Egy ember sem gondolhatja komolyan, hogy tanulás nélkül orvos lesz belőle. Hányan mennétek olyan orvoshoz, aki soha nem tanult? Hányan akarnátok egy olyan fogorvoshoz menni, akiről tudod, hogy soha nem tanulta a szakmáját?

Nos, ez elég egyértelmű, igaz? Ha győztes keresztények akarunk lenni, és jó eredményekkel akarunk végezni az élet iskolájában, akkor tanulnunk kell. Őszinte leszek veletek. Én hálás vagyok Istennek mindazért, amit tudok, de 32 évembe került mindezt megtanulni, és még mindig, minden egyes nap tanulok. Élethosszig tartó tanulásra van szükségünk. Nos, az isten igéje csodálatos. Nem hasonlít semmi máshoz. Erő van benne. Az isten igéje tele van élettel, és tele van erővel és kenettel. Jézus maga a testé lett ige.

Ez az isten akarata. Ezen keresztül hallhatunk Istentől. Ebből tudjuk meg, hogy ő mit vár tőlünk. Nem szívesen használom a „mágikus” szót, de olyan ez, mintha egy átformáló erő lépne működésbe, amikor igazán odaszánjuk magunkat arra, hogy tanulmányozzuk az Isten igéjét. Ha itt töltöd velem a hétvégét, és hallgatsz engem, akkor úgy is ülhetsz itt, hogy mások ruháit nézegeted, meg azon gondolkozol, hogy mit is fogsz enni, amikor vége van a konferenciának. Úgy értem, attól, hogy itt ülsz, még lehet, hogy valójában gondolatban épp a városban sétálsz, és semmire sem figyelsz oda abból, ami itt zajlik – nem csoda, hogy a gonosz nagyon keményen dolgozik azon, hogy ellopja a koncentrációs képességünket.

Tudjátok, hogy milyen nehéz manapság néhány percnél tovább odafigyelni valamire?

Én komolyan úgy hiszem, hogy ez a gonosz mesterkedése. Olyan sok kép és inger jut el az agyunkig. Olyan, mintha folyamatosan bombázna, bumm, bumm, bumm, bumm, bumm, bumm, bumm! És ez nem jó.

Eszembe jutnak a gyerekeink, akik az összes idejüket a videó játékokkal töltik. Úgy hiszem, nekik még nagyobb problémát okoz majd mindez. Érd el, hogy a gyerekeik gondolkozzanak. Ne hagyd, hogy mindent egy számítógépből merítsenek, vagy valami hasonló gépből. Nem azt mondom, hogy ne használjunk modern technológiát, de meg kell védenünk az Isten-adta képességünket, hogy elmélkedni tudjunk. „elmélkedni” azt jelenti, hogy forgatunk valamit az agyunkban, hogy gondolkozunk rajta, hogy motyogjuk azt a dolgot, tanulmányozzuk, hogy elmerengünk rajta. A biblia azt mondja, hogy ha elmélkedünk az isten igéjén, akkor az teljesen megváltoztat majd minket.

Ne mondjátok nekem, hogy nem tudjátok, hogyan kell elmélkedni, mert pontosan ezt teszitek, amikor aggodalmaskodtok.

Jó néhányunknak semmi problémát nem jelent az, hogy egész nap a problémánkon gondolkozunk. Úgy értem, gondolkozunk rajta, beszélünk róla, gondolkozunk rajta, beszélünk róla, beszélünk, majd gondolkozunk rajta, gondolkozunk majd beszélünk róla, beszélünk róla, gondolkozunk rajta. Amikor viszont az Isten Igéjéről van szó, akkor azt mondjuk „jaj, én ezt egyszerűen nem tudom megtenni.”

A Róma 12:2 azt mondja, hogy „Ne igazodjatok e világhoz – ne legyetek olyanok, és ne alkalmazkodjatok a külső, felszínes szokásaihoz." Más szóval, ne legyetek csak felszínes keresztények, akik egyszer egy héten elmennek gyülekezetbe, a hét hátralévő részét pedig úgy élik, mint a világiak. „hanem változzatok meg – az egész -- értelmetek megújulásával – új példaképekkel, és új hozzáállással--, hogy megítélhessétek – saját magatok számára --: Mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes – a ti számotokra.” Látjátok, én tudom, hogy Isten egy élő Isten. Tudom, hogy Jézus igazi. Tudom, hogy a Szent Szellem itt lakik bennünk, hívőkben. Tudom, hogy mindez működik. Miért? Mert az életem mind bizonyíték erre.

Az áll itt, hogy ha megújítod az elmédet, akkor saját magad ítélheted meg, hogy mi az Isten akarata. Nem is tudjuk, hogy mennyire összezavarodott a gondolkodásunk, amíg el nem kezdjük tanulmányozni Isten Igéjét, amiből meglátjuk, hogy miként kellene gondolkoznunk ahhoz képest, ahogy most gondolkozunk. Megfelelően kell gondolkoznunk saját magunkról. Az egyik legnagyobb problémánk az, hogy nem megfelelően gondolkozunk saját magunkról. Túl sokszor gondolunk arra, hogy „nem tudom megtenni”, és nem elégszer arra, hogy „képes vagyok rá”. Csodát akarsz? Nos, a csodák akkor jönnek majd, ha eldöntjük, hogy képesek leszünk a dolgokra. Nem pedig a „nem vagyok rá képes” hozzáállásokon keresztül.

„Mindenre van erőm a Krisztus által.” „Akkor is boldog lehetek, ha nem a szám íze szerint történnek a dolgok.” „Képes vagyok rá.” „Képes, képes, képes.” Nem pedig „nem vagyok rá képes, nem vagyok.” Nem tudsz megváltozni anélkül, hogy megváltoztatnád a gondolkozásodat. Nézzük meg az Efézus 4-et. Úgy gondolom, sok ember próbál megváltozni, de soha nem változtatták meg a gondolkozásukat. Ugyanúgy gondolkoznak, ahogy mindig is tették. Tudom, hogy én is így voltam ezzel, és biztos vagyok benne, hogy még sokan közületek bajlódnak a helytelen gondolkozásmóddal.

Ameddig csak élünk, szükségünk lesz rá,
hogy tanításokat halljunk az elméről,
a beszédünkről és az önzőségről.

Az Efézus 4:22 szerint „Vessétek le a régi élet szerint való óembert – vegyétek le, és dobjátok el a régi, meg nem újult éneteket - ami a régi életviteleteket jellemezte, és ami a megtévesztésből fakadó csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; és folyamatosan újuljatok meg.” Ez nem egy egyszeri dolog. Nem elég, hogy idejöttök egy hétvégi konferenciára. Folyamatosan újuljatok meg lelketekben és elmétekben – legyen új gondolkozásbeli és szellemi hozzáállásotok a dolgokhoz. Azt is mondhatnánk, hogy minden egyes nap szükségünk van egy gondolkozásbeli és hozzáállásbeli igazításra. Hányan ismertek néhány embert, akikre ráférne egy kis hozzáállásbeli igazítás?

Hányan vagytok elég őszinték bevallani, hogy nektek szükségetek van egy kis igazításra a hozzáállásotokban? Rendben. Ha megteszitek, akkor a következő történik. A 24. Versben az áll „öltsétek fel az új embert.” Tudjátok, amikor ezt megértettem, akkor megtanultam valamit. A 22. Vers alapvetően azt mondja, hogy „többé ne viselkedj úgy, ahogy eddig tetted.” A 24. Vers pedig azt mondja, „és kezdj el úgy viselkedni, ahogy azt Isten várja tőled.” Azonban a híd, ami a kettő között van, az nem más, mint a gondolkozásunk folyamatos megújítása. Olyan ez, mintha itt lennék, és amoda szeretnék eljutni, és csak egy módja lenne annak, hogy odajussak.

Nos, ha keresztény vagyok, és úgy akarok viselkedni, ahogy azt Krisztus várja tőlem, azonban még mindig a régi módon viselkedem, amiről tudom, hogy nem helyes, akkor csak egy módja van annak, hogy átjussak ezen a dolgon, az, hogy naponta megújítsam a gondolkodásomat és a viselkedésemet az Isten Igéje szerint. Isten számára nem kedves a mi helytelen gondolkozásmódunk. És mellesleg, Ő ismeri az összes gondolatunkat is. Minden egyes gondolatot, ami csak az eszünkbe jut. Nem vádlásként mondom ezt, de meg kell értenünk, hogy a gondolataink nagy erővel bírnak.

Úgy hiszem, hogy nem egyszerűen csak a gondolkozásunknak kell megváltoznia, hanem – és most figyeljetek rám -, annak is meg kell változnia, hogy miként gondolkozunk a változásról.

Változtatnunk kell azon,
hogy miként gondolunk a változásra.

Nem tudunk úgy megváltozni, hogy csak megpróbálunk változni. Elmondhatom nektek, hogy sok-sok éven keresztül csak próbáltam, próbáltam, próbáltam megváltozni. Olvastam a Bibliát, majd próbálkoztam. Elmentem gyülekezetbe, hallottam egy tanítást, és utána megpróbáltam változni. Van olyan valaki, aki végigcsinálta már ezt? Addig próbáltam, amíg már majd’ belehaltam. Aztán pedig elmondtam Istennek, hogy milyen keményen igyekeztem, azt gondolván, hogy talán majd megsajnál. Nem használt. Aztán előadtam a kis drámámat, és egyszerűen feladtam azzal, hogy „Istenem, én ezt már nem tudom tovább csinálni.”

A következő módon tudunk változni. Hallunk valamilyen igazságot. Meggyőződünk annak igaz voltáról. Azt mondja a Biblia, hogy az Isten Igéje olyan, mint egy tükör. Amikor belenézünk, látjuk, hogy milyennek kellene lennünk, és azt is, hogy milyenek vagyunk. Nagyon szeretek tükörként gondolni az Igére. Tudjátok, előfordulhat, hogy tiszta maszat az arcom, és nem is tudok róla, amíg bele nem nézek a tükörbe. Nos, az életem elég nagy összevisszaság volt, amíg el nem kezdtem belenézni Isten Igéjébe úgy, mintha egy tükörbe néznék. Addig azt gondoltam, hogy mindenki mással volt a baj. Nem tudtam, hogy én voltam a gond.

Vannak itt ma köztetek olyanok, akik azt hiszitek, hogy a házastársatok a problémák forrása, vagy az, hogy nincs elég pénzetek, vagy pedig a világ a probléma. Ha jobb házatok lenne, akkor boldogok lennétek. Nem, valószínűleg bele kell néznetek a tükörbe.

Tehát az első dolgunk az, hogy felismerjük, amit teszünk az helytelen, és megtérjünk belőle, ami az jelenti, hogy hajlandóak vagyunk elfordulni attól a dologtól, hogy sajnáljuk, amit tettünk, és hajlandóak vagyunk elfordulni attól. Az igazi megtérés nem csak annyit tesz, hogy „oh, sajnálom”, hanem azt jelenti, hogy sajnáljuk, és hajlandóak is vagyunk elfordulni attól.

Aztán, ha látjuk, hogy problémánk van, és változni akarunk, akkor az első dolgunk az, hogy Isten segítségét kérjük a változáshoz, mert Isten nélkül nem tudunk változni. Ezután pedig a következő dolog az, hogy

tanulmányozzuk Isten Igéjét abban a témakörben,
amiben a változásra van szükségünk.

Ha a viselkedésemmel van gondom, akkor nem sokat segít majd rajtam, ha az anyagi áldások témakörét tanulmányozom. Ha rossz a viselkedésem, akkor a helyes viselkedést kell tanulmányoznom. Ha mérges vagyok, akkor az erről szóló témákat kell megvizsgálnom. Ha megbocsátatlanság van bennem, akkor a megbocsátást vagy a meg nem bocsátást kell tanulmányoznom. Ez nem olyan bonyolult. Ha fejfájásod van, akkor nem ragtapaszt teszel a homlokodra. Ha megvágod az ujjadat, akkor pedig nem dugsz oda egy aszpirint. Ez egy egész gyógyszeres-szekrény az életedre. Az Isten Igéje az a gyógyszer, amitől meggyógyul a lelkünk.

Erő van az Igében. Ha valaki a lelkedbe gázol, és ezért le akarod tépni a fejét, azonban tudod, hogy holnap majd újra munkába kell menned, és meg kell bocsátanod az illetőnek, jól kell viselkedned vele szemben, és azt gondolod, hogy „ezt képtelen vagyok megtenni, mert az érzelmeim a plafonon vannak”, akkor egy kis időt kell adnod magadnak. Vonulj el valahová Istennel. Nyisd ki szépen a konkordanciádat és keress ki mindent, amit csak találhatsz a harag, megbocsátás és megbocsátatlanság témakörben. Olvasd fel hangosan, és fordulj az Igéhez úgy, mintha gyógyszert vennél magadhoz. Mondhatod azt is, hogy „most szépen beveszem az orvosságomat.”

„Most szépen beveszem az orvosságomat és hiszem, hogy ez begyógyítja majd a megsebzett lelkemet.” Látjátok, ez nagyon praktikus. A te Igéd Istenem, az a gyógyszer, ami gyógyulást kell, hogy hozzon. Szóval, képesek vagyunk változni, de nem úgy, ha csak próbálkozunk.

A példabeszédek 23:7 angol fordítása azt mondja, „olyan az ember, amilyennek a szívében gondolja magát.” Egy másik fordítás szerint „olyanná lesz az ember, amilyennek a szívében elgondolja magát.”. Nos, egy kicsit átírtam ezt, és én azt szoktam mondani, hogy „amerre az elme halad, azt követi az ember.”. Ha az elmémet egy nagy habos süteményre állítom rá, akkor megszerzem azt, mielőtt még vége lenne ennek a hétnek. Bizony ám!

Tudjátok, milyenek vagyunk. Ne mondjátok, hogy nem tudtok megtenni valamit. Mi bármit megteszünk, amit akarunk. Semmi értelme azt mondani „nos, nekem egyszerűen nincs időm az Igét tanulmányozni.”

Arra fordítjuk az időnket,

ami igazán fontos nekünk.

Muszáj elhinnünk, hogy minden megváltoztatható, Istent kivéve. Ne nézz úgy a gyerekeidre, hogy „hát, ti soha sem fogtok megváltozni.” Ne gondolkozz magadról úgy, hogy „én soha nem fogok megváltozni. A pénzügyi helyzetem sem fog soha megváltozni. Soha nem mászom ki az adósságból. Soha nem lesz semmim. Soha semmi nem fog megváltozni.” Ehelyett azt kell mondanod „minden lehetséges Istennel. Nincs semmi, amit Isten ne tudna megváltoztatni.” Ő ennél sokkal többet megtehet, többet, mint amit te el tudsz képzelni.

Isten bőségesen, túláradóan, minden képzeletet felülmúlóan tud cselekedni. Kérj nagy dolgokat. Légy bátor az imáidban. A Biblia azt mondja, „Isten mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, vagy remélni mernénk, az ő bennünk munkálkodó ereje szerint.” Ne egy rakás kis dolgot kérj, és főleg ne mondd azt, hogy „á, ez soha nem fog megváltozni.” Ehelyett légy bátor és kérj nagy dolgokat, és mondd azt „minden lehetséges Istennel.”

Nos, nincs semmi az ég alatt, ami ne tudna megváltozni, ha egyszer Isten ráteszi arra a kezét.

Van néhány ritka személy a világban, és néhány olyan ember, akiről a Bibliában olvashatunk, akik mertek hinni abban, hogy a dolgok megváltozhatnak. Nehémiás is egy ilyen férfi volt. Szeretném, ha megnéznénk az ő életét. Az város teljesen romba dőlt. A városfalakat ledöntötték, ami azt jelentette, hogy nem volt védelmük az ellenségtől. Bárhová nézett Nehémiás, csak nagy összevisszaságot látott, és mégis mert hinni abban, hogy újjá tudják építeni mindezt.

Nehémiás 1:2-4

„Megérkezett hozzám egyik atyámfia, Hanáni, és vele együtt néhány Júdából való férfi. Kérdezősködtem tőlük a megmenekült júdaiakról - akik a fogság után megmaradtak, és Jeruzsálemről.”

(Vagyis, Nehémiás afelől érdeklődött, hogy „hogy van mindenki, mi a helyzet?”)

„Elmondták nekem, hogy a megmaradtak, akik a fogság után maradtak meg, nagy bajban és gyalázatban vannak ott abban a tartományban. Jeruzsálem várfala csupa rés, és a - megerősített - kapui tűzben égtek el.”

Nos, ha ilyesmit hallunk, akkor kell, hogy legyen valamilyen reakciónk erre. Néhány ember talán azt mondaná, hogy „oh, nagyon sajnálom.” Mások talán azt mondanák „valakinek tennie kéne valamit.” Mások talán imádkoznának, hogy Isten oldja meg a helyzetet. Azonban jobb, ha óvatosan imádkozunk, mert amikor kérjük Istent, hogy oldjon meg valamit, akkor esélyes, hogy ő majd rajtunk keresztül akarja megoldani a helyzetet.

Lehet, nem vagytok túl boldogok emiatt. Szeretném viszont, ha lelkesebbek lennétek ezzel kapcsolatban. Ha imádkozol azért, hogy Isten töltse be valakinek a szükségét, akkor jobb, ha óvatos vagy, mert lehet, hogy rajtad keresztül akarja betölteni azt. Isten mondott nekem valamit tavaly. Azt mondta: „Nem akarom, hogy többé olyasmiért imádkozz, amit nem vagy hajlandó te magad megtenni, ha én megadom hozzá a szükséges dolgokat.”

Tehát ha hallunk bizonyos dolgokról, akkor ott történik egy reakció. Sajnos azt kell mondanom, hogy a világban nagymértékű passzivitás van jelen manapság, és mindig mindenki úgy gondolja, hogy valaki másnak kéne tennie valamit, vagy majd valaki más fog cselekedni. Egy kicsit több kéne, hogy szoruljon belénk Nehémiás viselkedéséből.

Mielőtt az életünk megváltozna,
előbb a gondolatainknak kell megváltoznia.

Ha nem tesszük rendbe az elménket, akkor az életünk sem lesz rendben. A Filippi 4:8 egy igazán csodálatos igevers. Úgy szól, hogy „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe.”

Figyeljetek csak, itt valójában azt mondja, hogy „ezeken a dolgokon gondolkozzatok.” Azt mondja, hogy jó dolgokon kell gondolkoznunk. Olyasmiken, amik a hasznunkra válnak. Ne legyetek olyanok, akik mindig a negatív dolgokra figyelnek, és soha nem feltételeznek semmi jót az emberekről. Saját magatoknak használtok majd, ha jobb és pozitívabb gondolkodásmódot alkalmaztok.

Talán szükséged van arra, hogy megváltoztasd az elmédet. Talán a gondolkozásmódodon kell változtatnod.

A változás mindig szükséges, mielőtt egy új szintre lépnénk.

Ezek nagy szavak, és sok mindenre kiterjednek, de nagyszerű dolgokat eredményezhetnek az életetekben.
A változás csak akkor jön, ha szembe szállunk az életünkben lévő félelmekkel. Nem akkor ha soha nem érzünk félelmet, hanem ha szembe fordulunk velük.

forrás:uzenetek.com

Joyce Meyer- Semmi sem választhat el az Ő szeretetétől!

A Róma 8, 35-39 beszél a nehéz időkről és annak a fontosságáról, hogy ne hagyjuk, hogy ezek elválasszanak minket Isten szeretetétől. 

Az évek során azt tapasztaltam, hogy Isten szeretete tart meg a nagy megpróbáltatások és a ránk nehezedő nyomás idején. A nehéz időkben az ördög mindent megtesz annak érdekében, hogy meggyőzzön minket arról, hogy Isten nem szeret, mert ha szeretne, akkor vagy nem lennénk ebben a helyzetben, vagy már megszabadított volna belőle. 

Amikor a félelem nagy erőkkel támad, hangosan kimondom, hogy Isten igenis szeret engem. Arra bátorítalak, hogy naponta többször mondd el: "Isten szeret engem!" 

Ne hagyd, hogy az ördög elrabolja tőled ezt az igazságot. Az Efézus 6 arról beszél, hogy viseljük szellemi fegyverzetünket a démoni támadások idején. 

Ennek a szellemi fegyverzetnek az egyik darabja az igazság öve.
"Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel…" (Efézus 6,14)
Ez azt jelenti, hogy erősen ragaszkodnunk kell az igazsághoz, melyet Isten Igéjéből tanultunk.

Az Igazság pedig ez: "Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat. De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. 
Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." (Róma 8, 35-39)

Ne hagyd, hogy bármi közéd és Isten szeretete közé álljon, és győztesként fogsz diadalmaskodni! Ámen!

💥JÉZUS OAMENT❣️

,,A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak.De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: 
"Bízzatok, én VAGYOK, ne féljetek!"- (Máté 14,25 -27.)

Csakúgy, mint a tizenkét tanítványnak, neked is sok tálentumod, ajándékod és képességed van. Isten kegyelme, amely képessé tesz téged veled van, mint ahogy jelenléte is.

Hát akkor, mit kezdesz az életeddel?

Olyan vagy, mint a tizenegy tanítvány, akik a csónakban maradtak, vagy olyan, mint Péter, aki ezt, mondta, amikor Jézus elhaladt mellette:
„Uram, szeretnék a vízen járni Veled!”

Van látásod az életedre és szeretnél valami nagyobbat tenni, mint, amit jelenleg teszel?

A csónakban maradsz, félve, remegve, és azt figyeled, hogy megy el melletted a világ, vagy azon kevesek egyike leszel, akik kiugranak a csónakból és nem hajlandók tovább félelemben élni? Rajtad múlik, hogy mit kezdesz az életeddel. A félelem mindig előjön, hogy megkörnyékezzen.

De hallgass Jézus szavaira: „Légy bátor! Én VAGYOK! Ne félj!”

Ideje, hogy kilépj és kövesd a vágyakat, amiket Isten helyezett a szívedre.

Uram, köszönöm, hogy odajöttél hozzám és kinyújtottad a kezed, és megajándékoztál a jelenléteddel. Mint ahogyan Péter, én is szeretnék a vízen járni. Köszönöm, hogy nem fogod hagyni, hogy elsüllyedjek, amikor engedelmességben kilépek. 

Segíts, hogy a szemeimet Rád tudjam összpontosítani. Ámen.

ISTEN HANGJÁRA HALLGASS💞

,, 💞De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma.,,
(Jeremiás 17,7 )

Isten jelenlétét azzal tudjuk nyilvánvalóvá tenni az életünkben, ha mindennél és mindenkinél jobban tiszteljük Őt. Ez a fajta hozzáállás így szól:
„Istenem, nem számít, hogy mások mit mondanak, nem számít, én mit gondolok, nem számít a saját tervem, ha tisztán hallom, hogy mondasz nekem valamit, akkor mindenek felett tiszteletben fogom tartani azt."

Sokszor jobban számít, amit az emberek mondanak, mint amit Isten mond. Amikor imádkozunk és választ kapunk Istentől, majd pedig emberekhez rohanunk, hogy kikérjük a tanácsukat, akkor ezzel többre tartjuk az ő véleményüket, mint Istenét.

Természetesen megvan az ideje annak is, hogy kikérjük emberek tanácsát, de ha állandóan az ő jóváhagyásukra, meg-erősítésükre várunk, az távol tarthat minket Isten akaratától. Meg kell tanulnunk bízni abban a bölcsességben, amit Isten helyez a szívünkbe.

Az ördög állandóan azt akarja elhitetni velünk, hogy nem vagyunk képesek meghallani Isten hangját, azonban Isten Igéje azt mondja, hogy ez nem igaz. A Szent Szellem azért él bennünk, mert Isten személyes módon szeretne vezetni minket, és azt akarja, hogy meghalljuk a hangját.

A mai igevers azt mondja nekünk, hogy áldottak leszünk, ha Istenben bízunk. Viszont az 5-6 vers arról beszél, hogy súlyos következményei vannak annak, ha esendő emberekbe vetjük a bizalmunkat.

Isten azt akarja, hogy Benne bízzunk és áldottak legyünk. Ő akar lenni a mi erősségünk.
Hallgasd meg, amit az emberek mondanak, de hallgass Istenre.

Joyce Meyer: Immánuel: Velünk az Isten

"Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuélnek neveznek" - ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Máté 1,23 )

Jézus azért jött a világba, hogy megváltson a bűneinkből, megismerjük Istent, és megtapasztaljuk a legjobbat, amit adni akar számunkra. Közeli kapcsolatba akar kerülni velünk és azt szeretné, ha belevonnánk Őt életünk minden részletébe. Ezt fejezi ki egyik nevének jelentése: Velünk az Isten. Bensőséges kapcsolatot akar velünk, része akar lenni az életünknek.

Szeretné, ha ismernénk a hangját és követnénk Őt. Azt akarja, hogy tisztán halljuk a hangját és ne félelemben és zűrzavarban éljünk. Határozottnak, magabiztosnak és szabadnak akar látni. Azt akarja, hogy betöltsük a rendeltetésünket, és az Ő terve teljességében járjunk.

Az Istennel való személyes kapcsolatunk mélységét a Vele való kommunikációnk határozza meg. Azért szól hozzánk, hogy vezessen, felfrissítsen, helyreállítson és rendszeresen megújítson.

Az első lépés, ha valakit meg akarunk hallani - Istent is beleértve - hogy meghallgatjuk. Fordítsd Felé a füledet és maradj csendben. Szólni fog hozzád, hogy elmondja, mennyire szeret. Szeretné betölteni a szükségeidet, és ennél még sokkal többet, amit még elképzelni sem tudsz (Efezusi 3:20). Soha nem hagy el, és soha nem hagy cserben (Zsidók 13:5). Hallgass Rá, és kövesd Őt életed minden napján.

Istenhez tartozol; egyike vagy a báránykáinak, a bárányok pedig ismerik a Pásztor hangját, idegenre nem hallgatnak (János 10:4-5) Képes vagy Istentől hallani, mert ez, keresztényként a jogos örökséged. Ne engedd, hogy bármi eltérítsen ettől!

Isten ajándéka számodra egy új megigazult élet, telve békességgel, örömmel és a Vele való bensőséges kapcsolattal.

Magyar fordítás: ahitatok.hu

Legyőzni a magunkban való kételkedést 5.rész

- Számíts Isten jóindulatára!
Isten a jóindulatában – meg nem érdemelt és ki nem érdemelhető jóságában – akar részesíteni téged. A Bibliában sok helyen találkozunk azzal, hogy Isten jóságosan bánt az övéivel, akkor miért ne tenné veled is? Tanulj meg bízni Isten irántad való jóindulatában. Meg fogsz lepődni, milyen izgalmas dolgok történnek, ha Isten Igéjét szólod ahelyett, hogy arról beszélsz, hogyan érzed magad.

Amikor Józseffel kegyetlenül elbántak a testvérei, és eladták rabszolgának, Isten mindenhol az Ő jóindulatát rendelte mellé és kedveltté, sikeressé tette, bármerre is járt. Élvezte Potifár jóindulatát, aki megbízta egész háza és vagyona igazgatásával. Elnyerte a börtönőr jóindulatát, amikor ártatlanul börtönbe került. A Fáraó jóindulatában olyannyira részesült, hogy a birodalom második leghatalmasabb emberévé tette Józsefet. Olyan sok emberrel találkozunk a Bibliában, akiket csodálunk Isten irántuk mutatott jósága miatt. Ott van például Ruth, Eszter, Dániel és Ábrahám, csak hogy néhányat említsünk. Állj ellent és utasítsd vissza a kétséget, ami azt mondja, hogy veled és a családoddal nem történhetnek jó dolgok; és határozottan számíts Isten jóindulatára! Kérd a szerető Mennyei Atyádat, hogy részesítsen természetfeletti, isteni jóindulatában, és naponta legyen várakozásod afelől, hogy ezt meg is látod.

„De én hiszem, hogy még, meglátom az Úr jóságát az élők földjén. Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!” Zsoltárok 27:13-14

Valld meg Isten Igéjét bizalommal:

„Légy erős és bátor…” Józsué 1:6

„Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem.” 2 Sámuel 22:34

„Biztonságban leszel és bízni fogsz, mert van remény; igen, körülnézel és nyugodtan lefekszel.” Jób 11:18 – angolból fordítva

„Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” Zsoltárok 4:9

„Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” Zsoltárok 56:5

Lásd magad, úgy, ahogy Isten lát, nem pedig úgy, ahogy a világ, sőt ahogy eddig magadat láttad. Istennek drága vagy, Ő teremtett téged édesanyád méhében. Nem a véletlen szüleménye vagy. Még ha a szüleid azt is mondták, hogy nem akartak téged, Isten mindig is akart; máskülönben nem lennél itt a földön. Értékes vagy, becses, tehetséges, és céllal vagy itt a földön. Isten azt mondja, hogy a neveden szólított és az Övé vagy.

„Ne félj, mert megváltottalak (váltságdíjat fizettem érted, hogy megváltsalak, ahelyett, hogy a fogságban hagytalak volna); neveden szólítottalak; az enyém vagy – így szól az Úr.” Ézsaiás 43:1 – angolból fordítva (AMP Bible)

Forrás: www.ahitatok.hu

Legyőzni a magunkban való kételkedést 4.rész

 A döntés ereje

Isten mindenkit szabad akarattal teremtett. Ez lehetővé teszi, hogy külső befolyás nélkül meghozzuk a saját döntésünket. A gonosz azáltal próbál kényszeríteni minket, hogy tegyünk meg bizonyos dolgokat, hogy külső nyomást helyez ránk.

Ezzel szemben Isten belülről, a szívünkben lakó Szent Szellem által szeretne vezetni minket. Jézus nem követelődző, nem kemény, nem bántó, nem helyez ránk nyomást. Ő alázatos, kedves, gyengéd és szelíd (Máté 11:29, 30). Mi emberek valóban bonyolult lények vagyunk. Az elménkkel gondolunk valamit, miközben az érzelmeink valami mást akarnak, és úgy tűnik, mintha még az akaratunk is a maga útját járná. Viszont, ha az ember akarata megújul Isten Igéje által, és elegendő tudással rendelkezik ahhoz, hogy a jót válassza, akkor nagyon veszélyessé válik az ördög és az ő sötét királysága számára. Az újjászületett ember képes túllépni mindazokon a negatív dolgokon, amiket a Sátán tervezett, egyszerűen azáltal, hogy az akaraterejét használva egyetért Istennel és az Ő Igéjével.

Rájöttem, hogy a kételkedés az tulajdonképpen egy gondolat, amit a gonosz ültet a fejembe, és arra használja, hogy megakadályozzon abban, hogy élvezzem az életet, és előrehaladjak Isten számomra előkészített jó tervében. Arra is rájöttem, hogy bármennyire is gyötörnek a kétségek, akkor is dönthetek úgy, hogy hitben megyek tovább. Az érzéseim nem én vagyok. Nagyobb vagyok az érzéseimnél, és te is nagyobb vagy az érzéseidnél. Nem számít, hogyan érezzük magunkat, képesek vagyunk úgy dönteni, hogy a helyes dolgot fogjuk tenni. Nem mindig könnyű az érzéseinkkel szembemenni, mert az érzelmek néha nagyon erősek tudnak lenni, de mégis jobb ellenállni nekik, és szabadságban járni, mint hagyni, hogy uralkodjanak rajtunk és megkötözzenek.

A Józsué 24:15-ben azt látjuk, hogy Józsué döntést hoz. 

Azt mondja: „… Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni… 

De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” Józsué döntést hozott, és a döntését senki sem változtathatta meg. Nem az alapján hozott döntést, hogy mások mit csináltak. Nem volt hajlandó behódolni az emberektől való félelemnek. 

Ha döntést hozol, ne bizonytalanodj el, ha valaki más nem azt teszi, amit te. Ne juss rögtön arra a következtetésre, hogy helytelen, amit teszel, és változtatnod kell. Az is előfordulhat, hogy mindegyikőtök a helyes úton jár. Isten különbözően vezet különféle embereket, és csakis Ő tudja ennek az okát.

Legyőzni az önnmagunkban való kételkedést. 3.rész

A kételkedés bűnének eltávolítása

Az önmagunkban való kételkedés tulajdonképpen félelem attól, hogy tévedünk. Viszont a Szellem, akit kaptunk, nem tesz újra rabszolgává, hogy féljünk (Róma 8:15)! 

Isten nem akarja, hogy félelemben élj, kételkedve Őbenne, és magadban.

Ha belegondolsz, láthatod, hogy a kételkedés valójában bűn, mert a Róma 14:23-ban azt mondja a Biblia, hogy minden, ami nem hitből van bűn. Amikor hagyjuk, hogy a kételkedés, a félelem és a kétségbeesés leuraljon, akkor ezzel falat húzunk Isten áldásai elé. Ne hagyd, hogy ilyen fal elkezdjen épülni az életedben.

A kételkedés félelem attól, hogy rossz dolgok fognak történni velünk, a hit viszont azt várja, hogy jó dolgok fognak érni minket - mert Isten jó és kegyelmes velünk. Az igazat megvallva, kevesebb energiát vesz igénybe, ha hitben járunk, mintha kételkedésben és félelemben.

Azok az emberek, akik hisznek pozitívabbak és sokkal egészségesebbek, mint azok, akik tele vannak félelemmel, kételkedéssel és negativitással. A pozitív beállítottságú emberek lassabban öregszenek és a statisztikák szerint tovább élnek.

Lehetséges, hogy azért fejlődött ki benned a negativitás, mert rengeteg csalódás ért már az életben. De tudnod kell, hogy Isten nem a negativitásra, félelemre és kételkedésre teremtett. Többször említettem már, hogy egy teljesen diszfunkcionális háttérből származom. Tizennyolc éves koromra csalódások és bántások sokaságában volt részem. De Isten kiemelt a hamuból és olyan élettel ajándékozott meg, amit érdemes élni!

Most már szabad vagyok a félelemtől, negativitástól és az önmagamban való kételkedéstől. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezek a dolgok soha nem próbálnak megkörnyékezni, de megtanultam, hogy éppoly egyszerűen mondhatok „nem”-et rájuk, mint „igen”-t. Amikor a félelem kopogtat az ajtódon, válaszolj neki hittel. Amikor az önmagadban való kételkedés kopogtat, válaszolj magabiztossággal. Amikor negatív gondolatok, beszélgetések környékeznek meg, akkor a Szent Szellem (vagy olykor a férjem) emlékeztet rá, hogy a negativitás semmire nem jó és senkinek nem használ, így változtatok a gondolkodásmódomon.

Forrás: www.ahitatok.hu

Legyőzni a magunkban való kételkedést 2. rész

-Ne hátrálj meg!
Az önmagunkban való kételkedés miatt sokan meghátrálnak félelmükben. 

A Zsidókhoz írt levélben Isten Igéje azt mondja, hogy az igaz ember hit által él, de ha meghátrál az nincs Isten kedvére

 (Zsidók 10:38). 

Ez nem azt jelenti, hogy Isten haragszik rá, de bizony elszomorítja, ha kevesebbel beérjük, mint az a bizalomteljes élet, amit Krisztusban biztosított számunkra.

A hit azt jelenti, hogy bízunk Istenben és az Ő Igéjében. Lehet, hogy jó kapcsolatod van Istennel és nem jelent számodra problémát, hogy bízz Benne. Viszont ha arról van szó, hogy magadban bízz, hogy a helyes dolgot teszed, akkor meghátrálsz és hagyod, hogy a félelem leuraljon és visszahúzzon.

Isten azt tanította nekem, hogy ha nem bízom magamban a megfelelő módon, akkor igazából Benne nem bízom, mivel Ő bennem él, irányít, vezet és igazgat, mert én kértem rá, hogy így tegyen. Isten ígéreteinek kell hinnem, nem pedig a saját érzéseimnek és gondolataimnak. Természetesen bármelyikünk tévedhet és hibát követhet el. Lehet, hogy azt gondoljuk, hogy a jó irányba megyünk, aztán rájövünk, hogy hibáztunk, de ettől még nem dől össze a világ. Ha a szívünk tiszta és őszintén keressük Isten akaratát, még ha hibát ejtünk is, Isten közbe fog avatkozni, és vissza fog minket vezetni a helyes vágányra. Hiszen megígérte, hogy Szent Szelleme által igazságban fog vezetni (János 16:13).

Egyébként pedig, ne félj attól, hogy hibázol. Soha nem lehetsz sikeres anélkül, hogy ne követnél el hibákat. Szerintem az emberek túl nagy figyelmet fordítanak a hibáikra. Megvalljuk, őket megbánjuk őket, és elfogadjuk Isten bocsánatát. És természetesen tanulunk a hibáinkból, amik értékes leckék lehetnek az életünkben. Ne hagyd, hogy a hibád miatt bűntudat és rossz érzés gyötörjön, de hagyd, hogy a tanítómestered legyen. Sose feledd, azért mert időnként hibázol, még nem vagy selejtes!

Tanuld meg különválasztani azt, amit teszel, attól, aki vagy. Mivel emberek vagyunk, hibázunk, de ettől függetlenül Isten gyermekei vagyunk, és Neki jó terve van számunkra. 

Mennyei Atyánk hosszútűrő, gazdag az irgalomban és telve van szerető kedvességgel, jósággal felénk!

Forrás: www.ahitatok.hu

Legyőzni a magunkban való kételkedést 1.rész

Vegyél fel magadra egy kabátot és kérj meg valakit, hogy kötözze össze a csuklóidat, majd próbáld meg levenni a kabátot. Ugye lehetetlen ezt megtenni? 

Ugyanez történik, amikor nem hiszünk önmagunkban: hagyjuk, hogy a félelem megkötözzön minket. Lehetetlen megszabadulni!

Az önmagunkban való kételkedés és az önbizalom nem járnak együtt, hanem egymás ellen dolgoznak. Az önbizalom lerombolja az önmagunkban való kételkedést, az önmagunkban való kételkedés pedig lerombolja az önbizalmat.

Az önmagunkban való kételkedés gyötrelemmel jár. Aki kételkedik önmagában, az mindenben ingadozik: cselekedeteiben, érzéseiben és döntéseiben. Az ilyen ember mindig megváltoztatja a döntéseit, mert attól tart, hogy rosszul döntött.

A Jakab 1:5-8 azt tanítja, hogy Isten nem tudja megválaszolni a kételkedő ember imáját. Isten a hitünkre válaszol és nem a félelmeinkre. Az önmagunkban való kételkedés tulajdonképpen félelem. Félelem attól, hogy hibát követünk el, vagy a rossz dolgot tesszük.

Lehet, hogy most ezt gondolod: „Joyce, én nem tudom irányítani azt, hogy hogyan érzek. Bárcsak magabiztosnak érezném magam, de nem így van!” Nos, erre az a válaszom, hogy NEM KELL MAGABIZTOSNAK ÉREZNED MAGAD AHHOZ, HOGY MAGABIZTOS LÉGY! Ahhoz, hogy győzelemben járjunk, meg kell tanulnunk az érzéseinken túl élni. Megtanultam, hogy attól, mert rosszul érzem magam, még képes vagyok a helyes dolgot cselekedni. Azt is megtanultam, hogy nem kell magabiztosnak éreznem magam ahhoz, hogy magabiztosan viselkedjek.

Ha döntést hozok, akkor később nem kell megváltoztatnom a döntésemet csak azért, mert úgy érzem, hogy esetleg rosszul döntöttem. Természetesen, ha Isten rámutat, hogy hibát követtem el, akkor meg kell változtatnom a döntésemet, de nem kell rögtön behódolni minden kósza érzésnek. Ha a gonosz háborút folytat az elmémmel, akkor hangosan megvallom, amit Isten mond rólam az Ő Igéjében: „Én Benne élek, mozgok és vagyok” (Apostolok cselekedetei 17:28 alapján).

Mit mond rólad Isten?Ki vagyok Krisztusban?

Egyáltalán nem rossz dolog, ha jó dolgokat mondunk önmagunkról. Például olyanokat, mint: „Isten bölcsessége van bennem, és képes vagyok jó döntéseket hozni.” Jobban kell hinnünk Isten Igéjének, mint a saját érzéseinknek. Az érzések önmagukban nem rosszak, de képesek minket félrevezetni. Az érzelmek pontos információkat is adhatnak, de az is előfordul, hogy nem adnak megbízható információt, ezért fontos, hogy az életünket ne érzelmi szinten, hanem mélyebben éljük.

Nagyon fontos, hogy minden döntésünknél a békességre törekedjünk (2 Timóteus 2:22, (Zsidók 12:14), és a Krisztustól jövő békesség legyen a végső döntőbíró (Kolossé 3:15).

Forrás: www.ahitatok.hu

Joyce Meyer- Ne aggódj, imádkozz!

„Semmi felől ne aggódjatok! Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Hálaadással kérjétek Istentől, amire szükségetek van!” (Filippi 4:6, EF)

Erőt adó gondolat: Aggódással nem érek el semmit. Teljesen az Úrban bízom.

Hány problémát sikerült már megoldanod aggódással? Mennyi időt töltöttél aggódással olyan dolgok miatt, amik végül nem történtek meg? Jobb lett bármi is amiatt, hogy aggódtál felőle?
Hát persze, hogy nem!

Abban a pillanatban, amikor elkezdenél aggódni, add át a nyugtalanságodat Istennek.
Dobd le magadról a problémák súlyát, és bízz teljes mértékig Istenben, hogy vagy megmutatja, mit tegyél, vagy Ő maga intézi el a dolgot.

Az ima a sikeres élet titka. A földön eltöltött ideje alatt, Jézus is imádkozott. Mindent Istenre bízott – az életét és a hírnevét is. Mi is megtehetjük ugyanezt.
Ne bonyolítsd túl az Istennel való kommunikációt.
Higgy Benne és kérd Tőle azt, amire szükséged van, egyszerű, bizalommal teljes imában.

Magyar fordítás: ahitatok.hu

Joyce Meyer: Ha félsz is, cselekedj! 10. rész

Nézz szembe a félelmeiddel: Talán te is egy vagy azok közül, akiket a félelem gátol.

Egész életedben Isten szólt hozzád, de ahelyett, hogy engedelmeskedtél volna Neki, inkább visszahúzódtál attól való félelmedben, hogy mi fog történni majd, vagy hogy mit fognak szólni vagy tenni az emberek. Ennek eredményeképpen az életed egy nagy kuszaság. Ezért aztán nem is tudsz boldog lenni, mert nem Isten akaratát töltöd be az életedben. Lehet, hogy annyira félsz, hogy nem mersz továbblépni az összejövetelen Isten szellemének engedelmeskedve, hogy szolgálj, és az összejövetelt ezzel a félelemmel hagyod el. Lehet, hogy bizonyos helyzetekkel az életben szembe kellene szállnod, de sosem teszed meg, mert félsz. Minden ilyen ügyedet a szőnyeg alá söpröd, és hagyod, hogy a félelem vezéreljen. Lehet, hogy megpróbálod ésszerűen átgondolni az ebből kivezető utat, de belül legmélyen tudod, hogy az amit teszel tönkretesz téged. Tedd meg! Az 1Péter 5,8 azt mondja: "Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen:" Jegyezd meg, hogy az Ige itt azt mondja, hogy kit "nyelhet el", nem pedig "kit fog elnyelni". Más szóval valamit tenned kell ezzel, hogy vajon ő elnyelhet- e téged és ha ismered sátánt, tudod, hogy nincs ereje. Az egyetlen ereje ami van, az amit te adsz neki. Természetesen a félelem az egyik kedvenc taktikája, szóval a félelemmel próbál majd megállítani, de ne hagyd magad. Csak menj előre és a félelmed ellenére cselekedj. Amikor Isten szól hozzád, hogy tegyél valakinek bizonyságot, vagy mondj el neki egy igerészt, akkor mondd azt, hogy "Igen Uram, azt akarom tenni, amit te mondtál nekem, hogy megtegyek. Uram félek, de hiszem, hogy velem vagy, ezért megyek és megteszem. Ördög, te pedig felejtsd el a velem való tervedet, mert ismerem Istent és te nem fogsz megijeszteni engem. Megyek és megteszem azt, amit Isten mondott a számomra, hogy megtegyem." Amikor Isten arra kér, hogy a gyülekezet számára egy nagyobb összeggel adakozz, azt azért teszi, mert el akar benned ültetni egy magot (Lukács 6,38), hogy az anyagilag előrelépj, mondd ezt: "Rendben van Uram, megteszem. Tudom, hogy ez azt jelenti, hogy valóban bíznom kell a Te gondoskodásodban, de mivel hiszem, hogy mindez Tőled van, megteszem. Te pedig ördög, felejtsd el, hogy ijesztgetéssel elriaszthatsz. Nem érdekel, ha remegek, rázkódok vagy izzadok. Megteszem, akár félek, akár nem." Ne engedd, hogy az ördög ellopja Isten tervét az életeden. Lépj ki hitben, nézz szembe a félelmeddel, nézz szembe a fájdalmaddal. Menj előre, rázkódva, remegve, izzadva. Isten nem mondta, hogy ne érezd a félelmet, Ő azt mondta, hogy ne fuss el! Lehetsz győztes keresztény vagy válhatsz olyan valakivé, aki soha nem lesz képes örülni Isten teljességében. 

Az egyetlen különbség e kettő között, hogy az egyiküket meggátolja a félelem, a másik azonban a félelme ellenére cselekszik. Határozd ma el, hogy szembenézel a félelemmel! Ámen!

Joyce Meyer: Ha félsz is, cselekedj! 9. rész

Szembefordulás a fájdalmammal: Hadd mondjak el erről egy példát, ami az én életemben történt. Délután volt egy időpontom, így a lányommal délben elmentünk ebédelni. 

Később, mikor már kint voltunk, megszomjaztam és jeges vizet akartam inni. Időnként szódavizet rendelek, de nem túl gyakran, mert a csapvizet szeretem. Néha bemegyünk a McDonald’s-ba vízért. Miután rengeteg pénzt költöttünk el a McDonald’s -ban kávékra és gyors ételekre, úgy érezzük ez rendben van így. Történetesen nem mi megyünk be, hanem Dave-et küldjük, mert ő nem bánja. Nem tudom te hogy vagy vele, de én mindig furcsán érzem magam, ha be kell mennem egy étterembe és megkérdezni, hogy: "Elnézést, használhatom a mosdót?" vagy "Kérhetnék négy pohár vizet?". Különösen ha nem ettem ott. Feltételezem azt gondolják, hogy igazán ostoba vagyok rendelés nélkül vizet kérni. Mivel hoztam egy döntést, hogy akkor is megteszek dolgokat, ha félek és nem számít hogyan érzek, döntöttem, hogy többé ez nem fog fogva tartani. Felnőtt nő vagyok. Ha én a McDonald’s-ba akarok menni egy pohár vízért, akkor képesnek kell rá lennem.Ha ez az embereknek nem tetszik, gondoljanak amit akarnak. A reakciójuk nem hoz kellemetlen helyzetbe, mivel már döntöttem, hogy megteszem. Összeszedtem magamat és kinyitottam a McDonald’s ajtaját. Lelkem mélyén azt gondoltam: "Honnan tudnák, hogy csak most jöttem be egy kis vízért? Lehet azt gondolják, hogy már rég itt ülünk és eszünk, és csak még egy kis vízért jövök. De amint beléptem az ajtón, a hölgy aki a kiszolgálópultnál állt, egyenesen rám nézett. Akkor azt gondoltam magamban: "Ennek lőttek. Most már tudja, hogy csak vízért jöttem be kintről." Szóval tudod mit tettem? Megfordultam és elindultam a mosdó felé. Úgy döntöttem, hogy egy ideig a mosdóban maradok és aztán megyek a vizemért. Lehet, hogy valaki más áll majd a kiszolgálópultnál. Félúton azt gondoltam: "Mit csinálsz? Menj és kérd el a vizet!" Megfordultam, lementem az előtérbe a kiszolgálópulthoz és azt mondtam: "Két pohár vizet kérnék sok jéggel." Miután a hölgy odaadta, megfordultam és ugyanazon az ajtón kisétáltam amin bejöttem. Olyan büszke voltam magamra. Győztem. Kértem egy pohár vizet a McDonald’sban! Legyőztem a félelmet. Valójában nem magával az ötlettel küzdöttem, hogy kérjek egy pohár vizet. Egy régi fájdalom jött elő, amely újra azt mondta: "Mi van ha dühösek lesznek? Akkor mit teszel majd?" De tekintet nélkül arra, hogy mit gondoltam, vagy hogy hogyan éreztem magamat, úgy döntöttem visszasétálok a fájdalom kapuján. Talán egy kicsit féltem és kissé remegtem is. Talán úgy éreztem, hogy a szívem gyorsabban ver mint máskor. De a Biblia nem mondja, hogy "Ne remegj", nem mondja, hogy "Ne izzadj", csak azt mondja "Ne félj". Szóval magamra parancsoltam és visszafordultam a kapun. Hogyan szabadulhatsz ki a fogságból? Ahogy újra és újra megtettem azokat a dolgokat amelyektől féltem, egyre inkább szabaddá váltam. Ha a könnyű utat keresed, nem fogod megtalálni. Nincs más kiút, mint keresztül menni rajta. És hogy fogod megtenni? Félelemmel. Ha arra az időre vársz az életedben, amikor már nem fogsz félelmet érezni, akkor egészen Jézus visszajöveteléig várhatsz, mert a félelem mindig ott lesz, hogy megállítson. Döntsd el időben, hogy mikor újra ez a helyzet áll elő, megteszed akármennyire is félsz. Nézzük meg a Zsidókhoz írt levél 10, 35;38 verseket: "Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem." Az ige nem azt mondja "ha félelmet érez". Számomra ez azt mondja: "Ha valaki visszahúzódik és meghátrál az előtte álló kihívástól." Isten azt mondta Józsuénak "Ne félj", azt mondta Jeremiásnak "Ne félj", Mózesen keresztül azt mondta az izraelitáknak "Ne félj". Ezzel azt mondta, hogy a félelem jönni fog. Ha pedig jön, akkor lehet, hogy megrázkódsz, lehet, hogy megremegsz vagy izzadni kezdesz, a szíved erősebben ver majd, a térdeid pedig összekoccannak. Mindezek ellenére arra kérte őket, hogy helyezzék a bizalmukat Őbelé, higgyenek abban, hogy Ő velük van és ne fussanak el. Ámen!

Joyce Meyer: Ha félsz is, cselekedj! 8. rész

Szembefordulás a félelmemmel: Maine-ben voltunk, mikor Isten ezt megmutatta nekem. Ott szolgáltunk egy ideig és kivettünk néhány szabadnapot, hogy megszálljunk egy vendégházban. Nagyon szép ház volt, felújított és szállodává átalakított. Sandy és Danny, a mi két élénk és eleven gyermekünk a mellettünk levő szobában voltak. Éppen készültünk indulni, amikor Sandy megbotlott és ráesett a bőröndtartóra csomagtartójára. Az pedig szétesett és darabjaira tört. Sandy lement vele a földszintre és elmesélte a tulajdonosnak, hogy mi történt. Nagyon megértőek voltak és azt mondták: "Semmi baj, minden rendben van. Ezek egyébként sem olyan stabilak." Körülbelül tíz perccel később Danny jött be a szobánkba majd megbotlott, és ráesett a mi bőröndtartónkra, darabjaira törve azt. Az ehhez hasonló pillanatokban az ember legszívesebben gyorsan távozna, de mi becsületes emberek vagyunk, így nem tennénk ilyet. Szóval az egyetlen dolog amit tehettünk, hogy lemegyünk és elmondjuk a menedzsernek, hogy mi történt. Hasonló esetben mindig Dave-et küldöm, hogy kezelje a helyzetet, mert ez neki nem okoz kellemetlenséget. Ő csak megy és egyszerűen elintézi a dolgokat. Én viszont semmi pénzért nem mentem volna le beszélni a menedzserrel. A félelem megakadályozott volna. Mivel azonban éppen megkaptam a kijelentést a félelemről, tudtam, Isten azt akarja, hogy én legyek az, aki beszél a vezetővel. Elkezdtem végiggondolni: "Most lemegyek, hogy beszéljek a menedzserrel és nem kapok mást, mint egy kis fájdalmat. Tapasztaltam már fájdalmat a múltban." Bizonyára túlélem ezt a fájdalmat. Úgy értem mi lehet a legrosszabb ami történhet? Dühös lesz. Oké, tehát mi van akkor ha dühös lesz és ezt mondja: "Micsoda? Egy újabb bőröndtartót törtek össze!" Vagy éppen nevet és azt gondolja, hogy nevetségesek vagyunk vagy hamisan vádaskodni kezd. Hányféle dolgot tehetne meg?Természetesen mindegyik érzelmi fájdalommal járna. Nem így van? Néha a cselekvéstől való félelem sokkal rosszabb, mint maga a cselekvés, és ez a félelem sokkal jobban kínoz, mintha cselekednél. Mikor végül mész és megteszed, rájössz, hogy ez nem is olyan nagy dolog. Ez alkalommal tudtam, hogy Isten akarta, hogy a félelmem ellenére cselekedjek. Felvettem az összetört csomagtartót és lesétáltam vele a földszintre a menedzserhez. Azt mondtam: "Ismeri a lányomat? Nem sokkal ezelőtt összetörte a bőröndtartót." A menedzser rám nézett és azt mondta: "Igen, erről már tudok." Folytattam: "Nem, Ön nem érti. Ez egy másik darab. Erre a fiam esett rá." Ekkor rám figyelt és azt mondta: "Egy megoldható, de kettő? Nem is tudom." Danny ott állt mellettem, és a menedzser hozzáfordulva ezt kérdezte: "Megpróbált ráülni?" Én gyorsan válaszoltam: "Nem asszonyom, nem próbált meg ráülni. A lányom az egyikre, a fiam pedig a másikra esett rá. Ha gondolja, kifizetem ezeket. Csak mondja meg mennyibe kerülnek, és kifizetem." Csak néhány pillanatba telt és túl voltunk rajta, aztán mindenki ment a dolgára.
A fájdalom kapuján általmenni: Ha hagyod, hogy a félelem eluralkodjon az életeden, sohasem fogod magad jól érezni. Egy bizonyos ponton szembe kell nézned a félelemmel, és ki kell szabadulnod a fogságából. Néha azt sem tudod, hogyan kerültél ebbe a fogságba. Az egyedüli dolog amit tudsz, hogy félsz. Gyakran ez a múltban történt dolgokhoz köthető. De Isten ki tud hozni téged ebből a félelemből, ha egyedül benne bízol. Hogy hogyan tudjuk megtalálni a fogságból kivezető utat? Isten ajtók képében mutatja meg ezt. Példának vegyük az emberek feldühítésétől való félelmemet. Ez a félelem olyan traumatikus események miatt volt az életemben, és fogva tartott. Isten megmutatta nekem, hogy a félelem fogságába a fájdalom kapujain keresztül jutunk. Képzelj el engem, ahogy sétálok az életem során, majd egy nap találkozok valakivel, aki dühös lesz rám, és ettől én érzelmileg sérülök. A következő nap valaki visszautasít engem és fájdalmat tapasztalok. Aztán hasonlón fájdalmas tapasztalatok jönnek napról napra. Végül azt mondom magamban: "Nem akarom, hogy ez többet megtörténjen." Megpróbálom magam megvédeni azzal, hogy érzelmi ajtókat állítok fel, amiket bármikor becsaphatok, ha a fájdalom túl sok lesz. Szóval ilyenkor mi történik? Megtapasztaltam a fájdalmat. Emlékszem az ajtóra, amit felállítottam és ami mögé rejtőztem. Szóval keresztülmegyek ezen a kapun és bevágom az ajtót. Érzem ahogy megkönnyebbülök és folytatom az életem. 

Aztán valami más történik, felállítok egy másik kaput és keresztülmegyek rajta. Most már két ajtó mögött vagyok és azt mondom: "Így megvédem magam minden ilyen dologgal szemben. Soha többé nem akarom ezt a fájdalmat." Aztán minden hasonló esetben az ellenség emlékeztetni fog a fájdalomra. Feltűnik majd és azt mondja:"Emlékszel, mikor az történt, és hogy érezted magad? Nos, ez fog történni megint." Te pedig azonnal azt mondod: "Én ezt nem akarom, mert ez túlzottan fáj." 

Aztán még sok más dolgon mész keresztül az életben, és egyre több és több ajtó mögött találod magadat, egyre jobban fogságba ejtve. Nem ülsz és nem gondolod végig így ezeket a dolgokat, de tulajdonképpen mégis ez történik. Keresztül kellett menned a fájdalmakon, hogy a félelem fogságába kerülj. Hogy megszabadulj ebből a fogságból vissza kell fordulnod és végigmenned a fájdalmak kapuján. De ez alkalommal ahelyett, hogy még jobban fogságba esnél, ki fogsz szabadulni. 

A kivezető úton hasonló helyzeteken kell keresztülmenned. Nem teljesen lesz hasonló a korábbi helyzetekhez, de emlékeztetni fog rá. 

Ez alkalommal azonban teljesen másképp fogsz reagálni rájuk. Szembe fogsz nézni a félelemmel, szembenézel a fájdalommal, keresztül fogsz menni a helyzeten, de ekkor már az ellenkező irányba haladsz, a szabadság felé. Ámen!

Joyce Meyer: Ha félsz is, cselekedj! 7. rész

Ami a félelem mögött áll: Az egyik legnagyobb félelmem, amivel egész életemben szemben álltam, az attól való félelem, hogy embereket felidegesítek. 

Gyerekkoromban apám gyakorta volt dühös, és mi igazán soha sem tudtuk, hogy mi dühítette fel. Sokszor nem is dühítette fel senki, egyszerűen csak az volt és azon vezette le, aki körülötte volt. A gyermekek úgy érzik, hogy minden az ő hibájuk. Sok időt töltöttem el az életemben azzal, hogy megpróbáljam kitalálni, hogyan tudnám őt távol tartani a dühtől. Mindig nagyon óvatos voltam a közelében, mert nem akartam felidegesíteni. Néhány évvel ezelőtt Isten arra vezetett engem, hogy megbeszéljem a gyermekkoromat a családommal. Isten a háttérben munkálkodott és a helyreállítás csodája elkezdődött a szüleimmel való kapcsolatomban. Ennek eredményeképpen a szüleim megengedték, hogy szabadon megosszam gyerekkorom részleteit a szolgálatom során és segítsek az embereknek úgy, ahogy arra Isten elhívott.

A szüleimmel most már csodálatos a kapcsolatunk. De még most is ellen kellett állnom annak a félelemnek, hogy másokat feldühítsek. Az elmúlt 3 évben nagy lépést tettem ezen a területen, mert megértettem, hogy nem hagyhatjuk, hogy emberek irányítsanak bennünket. Mikor Dave-vel utazunk valamerre és ő rájön, hogy rossz irányba haladunk, néha felhajt valakinek a kocsi feljárójára, hogy megforduljon és a helyes irányba vezessen tovább. Ilyenkor én pánikba estem és azt kérdeztem: "Mit csinálsz? Miért csinálod ezt?" "Ne tedd!" Egy nap rám nézett és megkérdezte? "Mi bajod van? Csak megfordulok az autóval." Ekkor kezdtem el megkérdezni Istent: "Mi az én problémám?" Isten megmutatta, hogy attól féltem, hogy akárki is lakik abban a házban, dühöngve és őrjöngve jön ki majd, éppen úgy, ahogy az apám is tette, mikor valaki a mi kocsibejárónkon fordult meg. Hadd osszam meg a kijelentésem első felét. Mikor komolyabban elkezdtem mélyre ásni ebben a dologban azt mondtam: "Uram, mitől félünk annyira?" Az első gondolat ami jött az volt, hogy az emberektől. De mit jelent ez igazán? Azt, hogy az elutasítástól félünk. De igazából ez még nem minden. Amitől valójában félünk az nem az ördög. Nem is az ember. Nem az, amit az emberek gondolnak, mondanak vagy tesznek. Amitől valójában félünk, az a fájdalom. Nem akarjuk, hogy az emberek megbántsanak bennünket. Elkezdtem észrevenni, hogy ez a hajlam egy másik, nagyon alapvető területen is jelen van. Például tavaly télen, mikor kiléptem egy épületből a hidegbe, magam köré szerettem volna tekerni a kabátom és a fejemet pedig jól behúzni, hogy ne fázzak. Tudod aznap mit mondott nekem az Úr? Feltett egy egyszerű kérdést: "Ez megóv téged a fázástól?" Egy pillanatig gondolkodtam és rájöttem, hogy nem. Még mindig fáztam! Ráadásul csak újabb stressznek tettem ki magam, amikor mindent megtettem azért, hogy ne fázzak. Mit próbáltam meg valójában megelőzni?
Azt, hogy ne érezzem magam kényelmetlenül. Megpróbáltam megvédeni magamat. De tudod, hogy mire jöttem rá? Sokkal jobban próbáljuk megvédeni magunkat érzelmileg, mint fizikailag.

Ha valaki kinevet engem, akkor az érzelmileg okoz fájdalmat. Ha valaki mérges rám, az érzelmileg fáj. Ha valaki azt gondolja, hogy ostoba vagyok, az érzelmileg fáj. És mi mit teszünk?
Megpróbáljuk az érzelmeinket megvédeni. Ámen!

Joyce Meyer: Ha félsz is, cselekedj! 6.rész

Még egy lépés előre: Elég sikeres vagyok abban, amire Isten elhívott, és minden dicsőség az Övé, mert mi semmik vagyunk nélküle. Nem kell mást tennünk, mint engedelmeskedni Neki és cselekedni. 

Ha visszatekintek, látom, hogy nem tettem mást, mint hogy sarkamat a földbe ástam, arcomat pedig olyanná tettem mint a kovakő és bármit is mondott Isten én megtettem. Ha rázkódtam is, megtettem. Ha remegtem is, megtettem. Ha izzadtam is, megtettem. Bármit mondott Isten én megtettem. 

És minden alkalommal, mikor előrébb léptem, megdermedtem. Talán azt gondolod, hogy bátor vagyok, és kevés dolog van ami megijeszthet. Általánosságban ez igaz is, de néhány évvel ezelőtt egy olyan lehetőséget kaptam, mint azelőtt még soha. Elmehettem Jacksonville-be Floridába, hogy más, világhírű szónokokkal együtt szolgáljak egy találkozón. 1600 embert vártak a konferenciára és akkoriban tényleg nem nagyon ismerték a szolgálatomat. Csak azért hívtak meg beszélni, mert a fiam, aki az ottani bibliai főiskolára járt, történetesen egy házban lakott az egyik szervező hölggyel, aki a találkozó lebonyolításában részt vett. Mikor a fiam meghallotta, hogy még egy előadót keresnek, odaadta neki a félelemről szóló hanganyag felvételt. Meghallgatták, odaadták valaki másnak és meghívtak engem. Pont ugyanekkor kaptam egy másik előadói meghívást Coloradoba, egy nagyon ismert szónokkal együtt. "Végre - gondoltam magamban - eljött az én időm!" 

Mivel a két találkozó időpontja nagyon közel volt egymáshoz, Coloradoból egyenes Floridába kellett mennünk, és nem volt időnk arra, hogy a kettő között hazamenjünk és átbeszéljük a történteket. Ebben az időben körülbelül nyolc rádióadásban voltunk hallhatóak és bár utaztam és szolgáltam kisebb összejöveteleken, de ilyen nagy összejövetelen még soha. Mikor megérkeztem Coloradoba, kiderült, hogy a nagynevű prédikátor előadása elmarad, így nekem kellett az egész összejövetelt megtartani. Emlékszem, hogy ott állok az ablaknál, nézve a gyülekezet parkolóhelyét és várom, hogy az emberek megérkezzenek. Mint kiderült, alig néhányan jöttek el. Szükségtelen mondanom, hogy nagyon nehéz volt ezen az összejövetelen szolgálnom. Amikor végeztem, még Jacksonvillbe is féltem elmenni. Mindenféle gondolat futott át az agyamon. "Lemegyek oda és azt sem tudják majd, hogy ki vagyok. Mindenki másnak telt házas összejövetele lesz,de az én előadásaimra senki sem fog eljönni. Teljesen idiótának fogom magam érezni." Minél inkább próbáltam ezeket a gondolatokat félretenni, annál inkább folytatódtak. Végül megérkeztünk Jacksonvillbe, Floridába a konferenciára. Első este kiálltam és 2-3 percben elmondtam, hogy miről fogok beszélni. Rendszerint elég bátor vagyok és nincs gondom azzal, hogy emberek előtt beszéljek, de ez az este más volt. Amikor körbenéztem több száz ember volt jelent, a többi prédikátor pedig mind ott ült az első sorban. Mindannyiuk nagyon ismert volt. Volt egy asztalunk amin a felvételeim voltak, és mikor az emberek arra jöttek megnézték azokat. Nem tudom miért, de egyedül csak a mi asztalunkon voltak hanganyagok. Dave volt az asztalnál, és miközben az emberek nézegették a hanganyagomat ezt mondogatták: "Ki ez a Joyce Meyer?" "Hallott már valaki róla?" Volt aki megkérdezte Davet "Ki ő?" Dave egyenesen ránézett és azt válaszolta: "A feleségem". A hatalmas kudarcként megélt Colorado-i összejövetel után tehát ott voltam Jacksonvillben, és az ott jelenlevő asszonyokat néztem. Nem igazán volt önbizalmam, sőt, azon gondolkodtam, mit keresek én itt. Szóval féltem.
Mindezek ellenére felálltam és elmondtam, hogy miről fogok előadást tartani. Ahogy kinyitottam a számat egy hang sem jött ki rajta. Annyira féltem, hogy elment a hangom. Eléggé félned kell ahhoz, hogy még a hangod is elmenjen, és én nagyon féltem. Ami még ennél is rosszabb volt, hogy az előadásom témája a félelem volt. Szóval nyeltem egyet, újból megpróbáltam és elmondtam nekik miről fogok beszélni. Aznap este útban a hotelszobám felé, még mindig féltem, de nem hagytam, hogy ez megállítson. A következő reggelen felkeltem és erősen imádkozni kezdtem. Aztán kimentem az erkélyre, leültem és sírtam. Azt mondtam: "Ó Istenem, annyira félek. Mi van ha csak néhány ember akar engem meghallgatni? Akkor az összes hangfelvételt, amit hoztunk és arra a nagy asztalra kiraktunk, haza kell vinnünk. Istenem, annyira félek." Dave ekkor már elment hogy összeállíthassa az asztalt a felvételeknek. Talán azt gondolod, hogy a hozzám hasonló emberek sosem félnek, de nem tudod hány hotelszobát járkáltam körbe az összejövetelek előtt, azon morfondírozva, hogy eljön-e majd valaki, és hogy amit mondok, érthető lesz-e majd. Végül elérkezett az idő, hogy elhagyjam a hotelszobámat, és emlékszem, miközben végigmentem a folyosón egészen az előadóterem közepéig végig azon gondolkoztam, hogy "El fog-e jönni valaki?" "Istenem, mi van ha senki sem jön?” 

Ahogy beértem a terem közepére, elkezdődött a dicséret. 

Közvetlenül ezután mentünk megtartani az előadásunkat. A félelmem ellenére Isten hű maradt. 

A helyiség annyira tele volt, hogy mozdulni alig lehetett. Személyes hitem, hogy Isten mindezt értem tette. Azt akarta, hogy tudjam, értékeli a hitem, mert szembeszálltam a félelemmel. Mikor végül befejeztem a prédikálást az előadóterem ajtajai kivágódtak, és az asszonyok megrohamozták az asztalt, amin a felvételeim voltak. Olyan hatalmas mennyiségű szalaggal távoztak, hogy alig bírták el. Davenek olyan gyorsan kellett mozognia, hogy gondolkodni se tudott. Csak nyújtotta ki a kezét, hogy elvegye a pénzt. A nők azt mondták: "Még sohasem hallottunk hasonlót. Adj néhányat ezekből a felvételekből. Még többet akarok belőlük!" Azóta gyakran szolgálunk Jacksonvillben, Floridában. Több tapasztalatom van, és az önbizalmam elért arra a pontra, ahol már hasonló szituációk nem tudnak úgy hatással lenni rám mint korábban. 

De az első időkben nagyon nehéz volt. 

Úgy tettem, mint aki tudja miért jön ide, belül azonban ezt mondtam magamban "Mit csinálok én itt Uram?" Annak ellenére, hogy el akartam futni, nem tettem. Ott álltam és szembenéztem a félelemmel. Ámen!