Joyce Meyer: Ha félsz is, cselekedj! 10. rész

Nézz szembe a félelmeiddel: Talán te is egy vagy azok közül, akiket a félelem gátol.

Egész életedben Isten szólt hozzád, de ahelyett, hogy engedelmeskedtél volna Neki, inkább visszahúzódtál attól való félelmedben, hogy mi fog történni majd, vagy hogy mit fognak szólni vagy tenni az emberek. Ennek eredményeképpen az életed egy nagy kuszaság. Ezért aztán nem is tudsz boldog lenni, mert nem Isten akaratát töltöd be az életedben. Lehet, hogy annyira félsz, hogy nem mersz továbblépni az összejövetelen Isten szellemének engedelmeskedve, hogy szolgálj, és az összejövetelt ezzel a félelemmel hagyod el. Lehet, hogy bizonyos helyzetekkel az életben szembe kellene szállnod, de sosem teszed meg, mert félsz. Minden ilyen ügyedet a szőnyeg alá söpröd, és hagyod, hogy a félelem vezéreljen. Lehet, hogy megpróbálod ésszerűen átgondolni az ebből kivezető utat, de belül legmélyen tudod, hogy az amit teszel tönkretesz téged. Tedd meg! Az 1Péter 5,8 azt mondja: "Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen:" Jegyezd meg, hogy az Ige itt azt mondja, hogy kit "nyelhet el", nem pedig "kit fog elnyelni". Más szóval valamit tenned kell ezzel, hogy vajon ő elnyelhet- e téged és ha ismered sátánt, tudod, hogy nincs ereje. Az egyetlen ereje ami van, az amit te adsz neki. Természetesen a félelem az egyik kedvenc taktikája, szóval a félelemmel próbál majd megállítani, de ne hagyd magad. Csak menj előre és a félelmed ellenére cselekedj. Amikor Isten szól hozzád, hogy tegyél valakinek bizonyságot, vagy mondj el neki egy igerészt, akkor mondd azt, hogy "Igen Uram, azt akarom tenni, amit te mondtál nekem, hogy megtegyek. Uram félek, de hiszem, hogy velem vagy, ezért megyek és megteszem. Ördög, te pedig felejtsd el a velem való tervedet, mert ismerem Istent és te nem fogsz megijeszteni engem. Megyek és megteszem azt, amit Isten mondott a számomra, hogy megtegyem." Amikor Isten arra kér, hogy a gyülekezet számára egy nagyobb összeggel adakozz, azt azért teszi, mert el akar benned ültetni egy magot (Lukács 6,38), hogy az anyagilag előrelépj, mondd ezt: "Rendben van Uram, megteszem. Tudom, hogy ez azt jelenti, hogy valóban bíznom kell a Te gondoskodásodban, de mivel hiszem, hogy mindez Tőled van, megteszem. Te pedig ördög, felejtsd el, hogy ijesztgetéssel elriaszthatsz. Nem érdekel, ha remegek, rázkódok vagy izzadok. Megteszem, akár félek, akár nem." Ne engedd, hogy az ördög ellopja Isten tervét az életeden. Lépj ki hitben, nézz szembe a félelmeddel, nézz szembe a fájdalmaddal. Menj előre, rázkódva, remegve, izzadva. Isten nem mondta, hogy ne érezd a félelmet, Ő azt mondta, hogy ne fuss el! Lehetsz győztes keresztény vagy válhatsz olyan valakivé, aki soha nem lesz képes örülni Isten teljességében. 

Az egyetlen különbség e kettő között, hogy az egyiküket meggátolja a félelem, a másik azonban a félelme ellenére cselekszik. Határozd ma el, hogy szembenézel a félelemmel! Ámen!

Joyce Meyer: Ha félsz is, cselekedj! 9. rész

Szembefordulás a fájdalmammal: Hadd mondjak el erről egy példát, ami az én életemben történt. Délután volt egy időpontom, így a lányommal délben elmentünk ebédelni. 

Később, mikor már kint voltunk, megszomjaztam és jeges vizet akartam inni. Időnként szódavizet rendelek, de nem túl gyakran, mert a csapvizet szeretem. Néha bemegyünk a McDonald’s-ba vízért. Miután rengeteg pénzt költöttünk el a McDonald’s -ban kávékra és gyors ételekre, úgy érezzük ez rendben van így. Történetesen nem mi megyünk be, hanem Dave-et küldjük, mert ő nem bánja. Nem tudom te hogy vagy vele, de én mindig furcsán érzem magam, ha be kell mennem egy étterembe és megkérdezni, hogy: "Elnézést, használhatom a mosdót?" vagy "Kérhetnék négy pohár vizet?". Különösen ha nem ettem ott. Feltételezem azt gondolják, hogy igazán ostoba vagyok rendelés nélkül vizet kérni. Mivel hoztam egy döntést, hogy akkor is megteszek dolgokat, ha félek és nem számít hogyan érzek, döntöttem, hogy többé ez nem fog fogva tartani. Felnőtt nő vagyok. Ha én a McDonald’s-ba akarok menni egy pohár vízért, akkor képesnek kell rá lennem.Ha ez az embereknek nem tetszik, gondoljanak amit akarnak. A reakciójuk nem hoz kellemetlen helyzetbe, mivel már döntöttem, hogy megteszem. Összeszedtem magamat és kinyitottam a McDonald’s ajtaját. Lelkem mélyén azt gondoltam: "Honnan tudnák, hogy csak most jöttem be egy kis vízért? Lehet azt gondolják, hogy már rég itt ülünk és eszünk, és csak még egy kis vízért jövök. De amint beléptem az ajtón, a hölgy aki a kiszolgálópultnál állt, egyenesen rám nézett. Akkor azt gondoltam magamban: "Ennek lőttek. Most már tudja, hogy csak vízért jöttem be kintről." Szóval tudod mit tettem? Megfordultam és elindultam a mosdó felé. Úgy döntöttem, hogy egy ideig a mosdóban maradok és aztán megyek a vizemért. Lehet, hogy valaki más áll majd a kiszolgálópultnál. Félúton azt gondoltam: "Mit csinálsz? Menj és kérd el a vizet!" Megfordultam, lementem az előtérbe a kiszolgálópulthoz és azt mondtam: "Két pohár vizet kérnék sok jéggel." Miután a hölgy odaadta, megfordultam és ugyanazon az ajtón kisétáltam amin bejöttem. Olyan büszke voltam magamra. Győztem. Kértem egy pohár vizet a McDonald’sban! Legyőztem a félelmet. Valójában nem magával az ötlettel küzdöttem, hogy kérjek egy pohár vizet. Egy régi fájdalom jött elő, amely újra azt mondta: "Mi van ha dühösek lesznek? Akkor mit teszel majd?" De tekintet nélkül arra, hogy mit gondoltam, vagy hogy hogyan éreztem magamat, úgy döntöttem visszasétálok a fájdalom kapuján. Talán egy kicsit féltem és kissé remegtem is. Talán úgy éreztem, hogy a szívem gyorsabban ver mint máskor. De a Biblia nem mondja, hogy "Ne remegj", nem mondja, hogy "Ne izzadj", csak azt mondja "Ne félj". Szóval magamra parancsoltam és visszafordultam a kapun. Hogyan szabadulhatsz ki a fogságból? Ahogy újra és újra megtettem azokat a dolgokat amelyektől féltem, egyre inkább szabaddá váltam. Ha a könnyű utat keresed, nem fogod megtalálni. Nincs más kiút, mint keresztül menni rajta. És hogy fogod megtenni? Félelemmel. Ha arra az időre vársz az életedben, amikor már nem fogsz félelmet érezni, akkor egészen Jézus visszajöveteléig várhatsz, mert a félelem mindig ott lesz, hogy megállítson. Döntsd el időben, hogy mikor újra ez a helyzet áll elő, megteszed akármennyire is félsz. Nézzük meg a Zsidókhoz írt levél 10, 35;38 verseket: "Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem." Az ige nem azt mondja "ha félelmet érez". Számomra ez azt mondja: "Ha valaki visszahúzódik és meghátrál az előtte álló kihívástól." Isten azt mondta Józsuénak "Ne félj", azt mondta Jeremiásnak "Ne félj", Mózesen keresztül azt mondta az izraelitáknak "Ne félj". Ezzel azt mondta, hogy a félelem jönni fog. Ha pedig jön, akkor lehet, hogy megrázkódsz, lehet, hogy megremegsz vagy izzadni kezdesz, a szíved erősebben ver majd, a térdeid pedig összekoccannak. Mindezek ellenére arra kérte őket, hogy helyezzék a bizalmukat Őbelé, higgyenek abban, hogy Ő velük van és ne fussanak el. Ámen!

Joyce Meyer: Ha félsz is, cselekedj! 8. rész

Szembefordulás a félelmemmel: Maine-ben voltunk, mikor Isten ezt megmutatta nekem. Ott szolgáltunk egy ideig és kivettünk néhány szabadnapot, hogy megszálljunk egy vendégházban. Nagyon szép ház volt, felújított és szállodává átalakított. Sandy és Danny, a mi két élénk és eleven gyermekünk a mellettünk levő szobában voltak. Éppen készültünk indulni, amikor Sandy megbotlott és ráesett a bőröndtartóra csomagtartójára. Az pedig szétesett és darabjaira tört. Sandy lement vele a földszintre és elmesélte a tulajdonosnak, hogy mi történt. Nagyon megértőek voltak és azt mondták: "Semmi baj, minden rendben van. Ezek egyébként sem olyan stabilak." Körülbelül tíz perccel később Danny jött be a szobánkba majd megbotlott, és ráesett a mi bőröndtartónkra, darabjaira törve azt. Az ehhez hasonló pillanatokban az ember legszívesebben gyorsan távozna, de mi becsületes emberek vagyunk, így nem tennénk ilyet. Szóval az egyetlen dolog amit tehettünk, hogy lemegyünk és elmondjuk a menedzsernek, hogy mi történt. Hasonló esetben mindig Dave-et küldöm, hogy kezelje a helyzetet, mert ez neki nem okoz kellemetlenséget. Ő csak megy és egyszerűen elintézi a dolgokat. Én viszont semmi pénzért nem mentem volna le beszélni a menedzserrel. A félelem megakadályozott volna. Mivel azonban éppen megkaptam a kijelentést a félelemről, tudtam, Isten azt akarja, hogy én legyek az, aki beszél a vezetővel. Elkezdtem végiggondolni: "Most lemegyek, hogy beszéljek a menedzserrel és nem kapok mást, mint egy kis fájdalmat. Tapasztaltam már fájdalmat a múltban." Bizonyára túlélem ezt a fájdalmat. Úgy értem mi lehet a legrosszabb ami történhet? Dühös lesz. Oké, tehát mi van akkor ha dühös lesz és ezt mondja: "Micsoda? Egy újabb bőröndtartót törtek össze!" Vagy éppen nevet és azt gondolja, hogy nevetségesek vagyunk vagy hamisan vádaskodni kezd. Hányféle dolgot tehetne meg?Természetesen mindegyik érzelmi fájdalommal járna. Nem így van? Néha a cselekvéstől való félelem sokkal rosszabb, mint maga a cselekvés, és ez a félelem sokkal jobban kínoz, mintha cselekednél. Mikor végül mész és megteszed, rájössz, hogy ez nem is olyan nagy dolog. Ez alkalommal tudtam, hogy Isten akarta, hogy a félelmem ellenére cselekedjek. Felvettem az összetört csomagtartót és lesétáltam vele a földszintre a menedzserhez. Azt mondtam: "Ismeri a lányomat? Nem sokkal ezelőtt összetörte a bőröndtartót." A menedzser rám nézett és azt mondta: "Igen, erről már tudok." Folytattam: "Nem, Ön nem érti. Ez egy másik darab. Erre a fiam esett rá." Ekkor rám figyelt és azt mondta: "Egy megoldható, de kettő? Nem is tudom." Danny ott állt mellettem, és a menedzser hozzáfordulva ezt kérdezte: "Megpróbált ráülni?" Én gyorsan válaszoltam: "Nem asszonyom, nem próbált meg ráülni. A lányom az egyikre, a fiam pedig a másikra esett rá. Ha gondolja, kifizetem ezeket. Csak mondja meg mennyibe kerülnek, és kifizetem." Csak néhány pillanatba telt és túl voltunk rajta, aztán mindenki ment a dolgára.
A fájdalom kapuján általmenni: Ha hagyod, hogy a félelem eluralkodjon az életeden, sohasem fogod magad jól érezni. Egy bizonyos ponton szembe kell nézned a félelemmel, és ki kell szabadulnod a fogságából. Néha azt sem tudod, hogyan kerültél ebbe a fogságba. Az egyedüli dolog amit tudsz, hogy félsz. Gyakran ez a múltban történt dolgokhoz köthető. De Isten ki tud hozni téged ebből a félelemből, ha egyedül benne bízol. Hogy hogyan tudjuk megtalálni a fogságból kivezető utat? Isten ajtók képében mutatja meg ezt. Példának vegyük az emberek feldühítésétől való félelmemet. Ez a félelem olyan traumatikus események miatt volt az életemben, és fogva tartott. Isten megmutatta nekem, hogy a félelem fogságába a fájdalom kapujain keresztül jutunk. Képzelj el engem, ahogy sétálok az életem során, majd egy nap találkozok valakivel, aki dühös lesz rám, és ettől én érzelmileg sérülök. A következő nap valaki visszautasít engem és fájdalmat tapasztalok. Aztán hasonlón fájdalmas tapasztalatok jönnek napról napra. Végül azt mondom magamban: "Nem akarom, hogy ez többet megtörténjen." Megpróbálom magam megvédeni azzal, hogy érzelmi ajtókat állítok fel, amiket bármikor becsaphatok, ha a fájdalom túl sok lesz. Szóval ilyenkor mi történik? Megtapasztaltam a fájdalmat. Emlékszem az ajtóra, amit felállítottam és ami mögé rejtőztem. Szóval keresztülmegyek ezen a kapun és bevágom az ajtót. Érzem ahogy megkönnyebbülök és folytatom az életem. 

Aztán valami más történik, felállítok egy másik kaput és keresztülmegyek rajta. Most már két ajtó mögött vagyok és azt mondom: "Így megvédem magam minden ilyen dologgal szemben. Soha többé nem akarom ezt a fájdalmat." Aztán minden hasonló esetben az ellenség emlékeztetni fog a fájdalomra. Feltűnik majd és azt mondja:"Emlékszel, mikor az történt, és hogy érezted magad? Nos, ez fog történni megint." Te pedig azonnal azt mondod: "Én ezt nem akarom, mert ez túlzottan fáj." 

Aztán még sok más dolgon mész keresztül az életben, és egyre több és több ajtó mögött találod magadat, egyre jobban fogságba ejtve. Nem ülsz és nem gondolod végig így ezeket a dolgokat, de tulajdonképpen mégis ez történik. Keresztül kellett menned a fájdalmakon, hogy a félelem fogságába kerülj. Hogy megszabadulj ebből a fogságból vissza kell fordulnod és végigmenned a fájdalmak kapuján. De ez alkalommal ahelyett, hogy még jobban fogságba esnél, ki fogsz szabadulni. 

A kivezető úton hasonló helyzeteken kell keresztülmenned. Nem teljesen lesz hasonló a korábbi helyzetekhez, de emlékeztetni fog rá. 

Ez alkalommal azonban teljesen másképp fogsz reagálni rájuk. Szembe fogsz nézni a félelemmel, szembenézel a fájdalommal, keresztül fogsz menni a helyzeten, de ekkor már az ellenkező irányba haladsz, a szabadság felé. Ámen!

Joyce Meyer: Ha félsz is, cselekedj! 7. rész

Ami a félelem mögött áll: Az egyik legnagyobb félelmem, amivel egész életemben szemben álltam, az attól való félelem, hogy embereket felidegesítek. 

Gyerekkoromban apám gyakorta volt dühös, és mi igazán soha sem tudtuk, hogy mi dühítette fel. Sokszor nem is dühítette fel senki, egyszerűen csak az volt és azon vezette le, aki körülötte volt. A gyermekek úgy érzik, hogy minden az ő hibájuk. Sok időt töltöttem el az életemben azzal, hogy megpróbáljam kitalálni, hogyan tudnám őt távol tartani a dühtől. Mindig nagyon óvatos voltam a közelében, mert nem akartam felidegesíteni. Néhány évvel ezelőtt Isten arra vezetett engem, hogy megbeszéljem a gyermekkoromat a családommal. Isten a háttérben munkálkodott és a helyreállítás csodája elkezdődött a szüleimmel való kapcsolatomban. Ennek eredményeképpen a szüleim megengedték, hogy szabadon megosszam gyerekkorom részleteit a szolgálatom során és segítsek az embereknek úgy, ahogy arra Isten elhívott.

A szüleimmel most már csodálatos a kapcsolatunk. De még most is ellen kellett állnom annak a félelemnek, hogy másokat feldühítsek. Az elmúlt 3 évben nagy lépést tettem ezen a területen, mert megértettem, hogy nem hagyhatjuk, hogy emberek irányítsanak bennünket. Mikor Dave-vel utazunk valamerre és ő rájön, hogy rossz irányba haladunk, néha felhajt valakinek a kocsi feljárójára, hogy megforduljon és a helyes irányba vezessen tovább. Ilyenkor én pánikba estem és azt kérdeztem: "Mit csinálsz? Miért csinálod ezt?" "Ne tedd!" Egy nap rám nézett és megkérdezte? "Mi bajod van? Csak megfordulok az autóval." Ekkor kezdtem el megkérdezni Istent: "Mi az én problémám?" Isten megmutatta, hogy attól féltem, hogy akárki is lakik abban a házban, dühöngve és őrjöngve jön ki majd, éppen úgy, ahogy az apám is tette, mikor valaki a mi kocsibejárónkon fordult meg. Hadd osszam meg a kijelentésem első felét. Mikor komolyabban elkezdtem mélyre ásni ebben a dologban azt mondtam: "Uram, mitől félünk annyira?" Az első gondolat ami jött az volt, hogy az emberektől. De mit jelent ez igazán? Azt, hogy az elutasítástól félünk. De igazából ez még nem minden. Amitől valójában félünk az nem az ördög. Nem is az ember. Nem az, amit az emberek gondolnak, mondanak vagy tesznek. Amitől valójában félünk, az a fájdalom. Nem akarjuk, hogy az emberek megbántsanak bennünket. Elkezdtem észrevenni, hogy ez a hajlam egy másik, nagyon alapvető területen is jelen van. Például tavaly télen, mikor kiléptem egy épületből a hidegbe, magam köré szerettem volna tekerni a kabátom és a fejemet pedig jól behúzni, hogy ne fázzak. Tudod aznap mit mondott nekem az Úr? Feltett egy egyszerű kérdést: "Ez megóv téged a fázástól?" Egy pillanatig gondolkodtam és rájöttem, hogy nem. Még mindig fáztam! Ráadásul csak újabb stressznek tettem ki magam, amikor mindent megtettem azért, hogy ne fázzak. Mit próbáltam meg valójában megelőzni?
Azt, hogy ne érezzem magam kényelmetlenül. Megpróbáltam megvédeni magamat. De tudod, hogy mire jöttem rá? Sokkal jobban próbáljuk megvédeni magunkat érzelmileg, mint fizikailag.

Ha valaki kinevet engem, akkor az érzelmileg okoz fájdalmat. Ha valaki mérges rám, az érzelmileg fáj. Ha valaki azt gondolja, hogy ostoba vagyok, az érzelmileg fáj. És mi mit teszünk?
Megpróbáljuk az érzelmeinket megvédeni. Ámen!

Joyce Meyer: Ha félsz is, cselekedj! 6.rész

Még egy lépés előre: Elég sikeres vagyok abban, amire Isten elhívott, és minden dicsőség az Övé, mert mi semmik vagyunk nélküle. Nem kell mást tennünk, mint engedelmeskedni Neki és cselekedni. 

Ha visszatekintek, látom, hogy nem tettem mást, mint hogy sarkamat a földbe ástam, arcomat pedig olyanná tettem mint a kovakő és bármit is mondott Isten én megtettem. Ha rázkódtam is, megtettem. Ha remegtem is, megtettem. Ha izzadtam is, megtettem. Bármit mondott Isten én megtettem. 

És minden alkalommal, mikor előrébb léptem, megdermedtem. Talán azt gondolod, hogy bátor vagyok, és kevés dolog van ami megijeszthet. Általánosságban ez igaz is, de néhány évvel ezelőtt egy olyan lehetőséget kaptam, mint azelőtt még soha. Elmehettem Jacksonville-be Floridába, hogy más, világhírű szónokokkal együtt szolgáljak egy találkozón. 1600 embert vártak a konferenciára és akkoriban tényleg nem nagyon ismerték a szolgálatomat. Csak azért hívtak meg beszélni, mert a fiam, aki az ottani bibliai főiskolára járt, történetesen egy házban lakott az egyik szervező hölggyel, aki a találkozó lebonyolításában részt vett. Mikor a fiam meghallotta, hogy még egy előadót keresnek, odaadta neki a félelemről szóló hanganyag felvételt. Meghallgatták, odaadták valaki másnak és meghívtak engem. Pont ugyanekkor kaptam egy másik előadói meghívást Coloradoba, egy nagyon ismert szónokkal együtt. "Végre - gondoltam magamban - eljött az én időm!" 

Mivel a két találkozó időpontja nagyon közel volt egymáshoz, Coloradoból egyenes Floridába kellett mennünk, és nem volt időnk arra, hogy a kettő között hazamenjünk és átbeszéljük a történteket. Ebben az időben körülbelül nyolc rádióadásban voltunk hallhatóak és bár utaztam és szolgáltam kisebb összejöveteleken, de ilyen nagy összejövetelen még soha. Mikor megérkeztem Coloradoba, kiderült, hogy a nagynevű prédikátor előadása elmarad, így nekem kellett az egész összejövetelt megtartani. Emlékszem, hogy ott állok az ablaknál, nézve a gyülekezet parkolóhelyét és várom, hogy az emberek megérkezzenek. Mint kiderült, alig néhányan jöttek el. Szükségtelen mondanom, hogy nagyon nehéz volt ezen az összejövetelen szolgálnom. Amikor végeztem, még Jacksonvillbe is féltem elmenni. Mindenféle gondolat futott át az agyamon. "Lemegyek oda és azt sem tudják majd, hogy ki vagyok. Mindenki másnak telt házas összejövetele lesz,de az én előadásaimra senki sem fog eljönni. Teljesen idiótának fogom magam érezni." Minél inkább próbáltam ezeket a gondolatokat félretenni, annál inkább folytatódtak. Végül megérkeztünk Jacksonvillbe, Floridába a konferenciára. Első este kiálltam és 2-3 percben elmondtam, hogy miről fogok beszélni. Rendszerint elég bátor vagyok és nincs gondom azzal, hogy emberek előtt beszéljek, de ez az este más volt. Amikor körbenéztem több száz ember volt jelent, a többi prédikátor pedig mind ott ült az első sorban. Mindannyiuk nagyon ismert volt. Volt egy asztalunk amin a felvételeim voltak, és mikor az emberek arra jöttek megnézték azokat. Nem tudom miért, de egyedül csak a mi asztalunkon voltak hanganyagok. Dave volt az asztalnál, és miközben az emberek nézegették a hanganyagomat ezt mondogatták: "Ki ez a Joyce Meyer?" "Hallott már valaki róla?" Volt aki megkérdezte Davet "Ki ő?" Dave egyenesen ránézett és azt válaszolta: "A feleségem". A hatalmas kudarcként megélt Colorado-i összejövetel után tehát ott voltam Jacksonvillben, és az ott jelenlevő asszonyokat néztem. Nem igazán volt önbizalmam, sőt, azon gondolkodtam, mit keresek én itt. Szóval féltem.
Mindezek ellenére felálltam és elmondtam, hogy miről fogok előadást tartani. Ahogy kinyitottam a számat egy hang sem jött ki rajta. Annyira féltem, hogy elment a hangom. Eléggé félned kell ahhoz, hogy még a hangod is elmenjen, és én nagyon féltem. Ami még ennél is rosszabb volt, hogy az előadásom témája a félelem volt. Szóval nyeltem egyet, újból megpróbáltam és elmondtam nekik miről fogok beszélni. Aznap este útban a hotelszobám felé, még mindig féltem, de nem hagytam, hogy ez megállítson. A következő reggelen felkeltem és erősen imádkozni kezdtem. Aztán kimentem az erkélyre, leültem és sírtam. Azt mondtam: "Ó Istenem, annyira félek. Mi van ha csak néhány ember akar engem meghallgatni? Akkor az összes hangfelvételt, amit hoztunk és arra a nagy asztalra kiraktunk, haza kell vinnünk. Istenem, annyira félek." Dave ekkor már elment hogy összeállíthassa az asztalt a felvételeknek. Talán azt gondolod, hogy a hozzám hasonló emberek sosem félnek, de nem tudod hány hotelszobát járkáltam körbe az összejövetelek előtt, azon morfondírozva, hogy eljön-e majd valaki, és hogy amit mondok, érthető lesz-e majd. Végül elérkezett az idő, hogy elhagyjam a hotelszobámat, és emlékszem, miközben végigmentem a folyosón egészen az előadóterem közepéig végig azon gondolkoztam, hogy "El fog-e jönni valaki?" "Istenem, mi van ha senki sem jön?” 

Ahogy beértem a terem közepére, elkezdődött a dicséret. 

Közvetlenül ezután mentünk megtartani az előadásunkat. A félelmem ellenére Isten hű maradt. 

A helyiség annyira tele volt, hogy mozdulni alig lehetett. Személyes hitem, hogy Isten mindezt értem tette. Azt akarta, hogy tudjam, értékeli a hitem, mert szembeszálltam a félelemmel. Mikor végül befejeztem a prédikálást az előadóterem ajtajai kivágódtak, és az asszonyok megrohamozták az asztalt, amin a felvételeim voltak. Olyan hatalmas mennyiségű szalaggal távoztak, hogy alig bírták el. Davenek olyan gyorsan kellett mozognia, hogy gondolkodni se tudott. Csak nyújtotta ki a kezét, hogy elvegye a pénzt. A nők azt mondták: "Még sohasem hallottunk hasonlót. Adj néhányat ezekből a felvételekből. Még többet akarok belőlük!" Azóta gyakran szolgálunk Jacksonvillben, Floridában. Több tapasztalatom van, és az önbizalmam elért arra a pontra, ahol már hasonló szituációk nem tudnak úgy hatással lenni rám mint korábban. 

De az első időkben nagyon nehéz volt. 

Úgy tettem, mint aki tudja miért jön ide, belül azonban ezt mondtam magamban "Mit csinálok én itt Uram?" Annak ellenére, hogy el akartam futni, nem tettem. Ott álltam és szembenéztem a félelemmel. Ámen!

Joyce Meyer: Ha félsz is, cselekedj! 5. rész

A Biblia nem mondja, hogy ne érezz félelmet: Az előző négy igerészből nyilvánvalóvá válik, hogy ha történt valami, amitől az izraeliták féltek, Isten minden alkalommal azt mondta: "ne félj". 

Nem tudom, te hogy vagy vele, de ha hallom azt a parancsot, hogy légy bátor azonnal így gondolkozom: "Próbálok, de nem tudok. Nem akarok félni, de ez nem megy." 

Szeretném, ha megértenéd, hogy a Biblia azzal, hogy "ne félj", nem azt mondja hogy "ne érezz félelmet". Emlékezz rá, hogy ahányszor csak megpróbálsz engedelmeskedni Istennek, ahányszor nekilátsz, hogy megtegyél valamit, amit azelőtt még sosem tettél, akárhányszor megpróbálsz kiszabadulni a kötelékekből, azonnal szembetalálod magad a félelemmel, ami megpróbál megállítani.
Ne fuss el: A félelem nem más, mint egy érzés, ami fizikai tüneteket okoz. Ilyen például a remegés, izzadás, elvörösödés, rázkódás, térdeink megingása. A Biblia nem mondja, hogy "ne remegj", vagy hogy "ne izzadj", "ne rázkódj", a Biblia azt mondja "ne félj". 

A félelem szó pedig magában foglalja azt, hogy elfutni valami elől! Isten azt mondta, ha jön a félelem, ne engedjék, hogy az megállítsa őket. A félelem jönni fog, mert az a bizalom ellenfele. 

A félelem ellenére kellett cselekedniük! Amikor megkaptam ezt a kijelentést, alig tudtam elhinni. 

Túl szépen hangzott, hogy igaz legyen. Megértettem, hogy semmi baj nem volt velem, mikor egy új helyzetben a térdeim összekoccantak és néha úgy éreztem mindjárt elájulok. 

De csak mentem előre és tettem amit tennem kellett annak ellenére amit éreztem. Nem voltam gyáva. Csak akkor vagyunk gyávák, ha elfutunk, mivel a félelem szó magában foglalja a menekülést. 

Amit Isten mondott Józsuénak, Jeremiásnak és Mózesnek ez volt "Én küldelek téged, hogy cselekedj meg dolgokat, de idő előtt szólok, hogy az ellenség megpróbál téged megfélemlíteni. Az ellenség jönni fog. Látni és érezni fogsz dolgokat, amik megijesztenek. 

De "ne félj". És a "ne félj" nem azt jelenti, hogy "ne rázkódj", "ne izzadj", "ne remegj". A "ne félj" azt jelenti, hogy ne fuss el!
Ne a félelem határozza meg a sorsodat: Talán megengedted már, hogy az érzelmeid irányítsanak és határozzák meg a sorsodat. Talán azt gondolod, hogy vannak emberek akik félnek, mások azonban nem. De az igazság az, hogy a félelem mindenkit elér. Az dönti el, hogy győzni fogsz vagy vereséget szenvedni, hogy hogyan kezeled a félelmet. Ha a félelmed ellenére elkezdesz cselekedni, el fogsz érni arra a pontra, hogy már nem is érzed a félelmet. Hasonló körülményeken keresztülmenve elég időd van arra, hogy megtanuld, hogyan viselkedj magabiztosan adott helyzetben. A dolgok, amelyek korábban megrémisztettek, többé nem fognak, hiszen már van tapasztalatod. Minden alkalommal, mikor nekilátsz, hogy megtegyél valami újat, a félelem megpróbál megállítani. 

Miért? Mert a sátán folyamatosan próbál visszatartani attól, hogy előrébb juss. Ha van olyan területe az életednek, ami növekedés alatt áll, legvégül el fogja hagyni azt. De amint megvetetted a lábad egy adott területen, békén fog hagyni. Ha azonban ismét tovább akarsz lépni a félelem megint megjelenik. Ámen!

Joyce Meyer: Ha félsz is, cselekedj! 4. rész

Isten volt Jeremiással: 

Most nézzük meg a Jeremiás 1, 5-6-ot: "Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijöttél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé. És mondom: Ah, ah Uram Isten! Íme, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!" Jól látszik, hogy az ő problémája az volt, hogy önmagára nézett nem pedig Istenre. De a 7-10 és a 17 versekben Isten arra oktatja őt, hogy ne féljen és megígéri, hogy vele lesz. "

Az Úr pedig mondja nekem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok neked. 

Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mondja az Úr. És kinyújtja az Úr a kezét, és megilleti számat, és mondja nekem az Úr: Íme, az én igéimet adom a te szádba! Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj! Te azért övezd fel derekadat, és kelj fel, és mondd meg nekik mindazt, amit én parancsolok neked; meg ne riadj tőlük, különben én riasztalak el téged előlük!" A 19. versben az Úr figyelmezteti Jeremiást, hogy győzni fog, de ez küzdelem árán fog megvalósulni: "Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak téged."

Isten Mózessel volt:
Alaposan nézzük meg, mit mondott Mózes az izraelitáknak miután kivezette őket Egyiptom fogságából (2Mózes 14, 10-14): "Amint közeledik a Fáraó, Izráel fiai felemelik szemeiket, és íme az Egyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlenek és az Úrhoz kiáltanak az Izráel fiai. És mondják Mózesnek: Hát nincsenek-e Egyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedtél velünk, hogy kihoztál minket Egyiptomból? Nem ez volt-e a szó, amit szóltunk hozzád Egyiptomban, mondva: Hagyj békét nekünk, hadd szolgáljunk az Egyiptombelieknek, mert jobb volt volna szolgálnunk az Egyiptombelieknek, mint a pusztában meghalnunk. Mózes pedig mondja a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek; mert amely Egyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok. Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek." Más szóval Mózes azt mondta az izraelitáknak, hogy ne féljenek, akkor se ha az egyiptomiak mögöttük vannak. Tudtukra adta félreérthetetlen módon, hogy az az Isten, aki kiszabadította őket Egyiptomból, most is megszabadítja őket. Mindössze annyit kellett tenniük, hogy továbbra is bíznak Őbenne, és Ő harcolni fog értük.

Isten veled van:
Most nézzük meg a Filippi levél 1,28- at: "És meg nem félemledve semmiben az ellenségek előtt: ami azoknak a veszedelem jele, nektek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van;" Tehát ha jönnek a gondok – és jönni fognak – ne engedd, hogy megfélemlítsenek. 

A Zsoltárok könyve 34,19 ezt mondja: "Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebzett szellemeket." Gondok mindig lesznek, de te csak bízz az Úrban és ő megszabadít belőlük-mindegyikből. 

Ahelyett, hogy hagynád magad megfélemlíteni a bajoktól, inkább legyél kitartó és bátor. 

Ez lesz a te jeled az ellenséged számára, hogy Isten veled van. Ámen!

Joyce Meyer: Ha félsz is, cselekedj! 3. rész

Ne félj: Ki mondja azt, hogy nem vagy képes a félelem ellenére is cselekedni? Isten biztosan nem! Azt mondják 365 utalás van a Bibliában arról, hogy ne félj. A Dake-féle magyarázó jegyzetekkel ellátott Bibliában legalább 355 utalás található a "ne félj" kifejezésre, majdnem az év minden napjára egy. Valóban az Igének akarsz engedelmeskedni és nem félni? Ha igen, jó helyen vagy, mert Isten minden személynek, akiket ilyen vagy olyan módon használt, újra és újra hangoztatta "ne félj".

Isten volt Józsuéval: E személyek egyike Józsué volt. Józsué, Isten embere Mózes követését választotta és nagy feladat előtt állt: Izrael gyermekeit bevezetni az ígéret földjére.

Számos alkalma lehetett volna a távozásra, ő azonban nem tette. Ő vezette az izraelitákat a föld elfoglalásakor, majd uralkodott. Egy alkalommal Isten így szólt Józsuéhoz: "Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled." (Józsué 1,5) Általában úgy gondoljuk, hogy ez az Ige arról szól, hogy Isten azt mondja Józsuénak "Menj és tedd amit Mózes tett." Én úgy értelmeztem ezt az Igét és úgy beszéltem erről, ahogyan azt mások tanításából hallottam: "Te mit szólnál, ha neked kellene menni és tenni amit Mózes tett?" Egy nap megláttam valamit az Írásban, amit előtte még soha. Isten nem arról beszélt Józsuénak, hogy váljon olyanná, mint Mózes volt vagy hogy tegye, amiket Mózes tett.

A hangsúly itt azon van, hogy Isten Józsuéval van. Isten azt mondja: "ahogy Mózessel voltam, úgy teveled is veled leszek”. Isten arról beszél Józsuénak, hogy ahogy Mózessel volt úgy lesz ővele is. Nem arról beszél, hogy váljon olyanná, mint Mózes, hanem arról, hogy az lesz Ő Józsuénak, ami Mózesnek is volt. Amikor Isten azt mondja neked, hogy Ő veled lesz, akkor nem számít, hogy milyen helyzetben vagy, minden jóra fog fordulni. Ez egy jó ok arra, hogy félelmünk ellenére is cselekedjünk. Ha Isten azt akarta volna, hogy Józsué menjen és legyen olyan mint Mózes, akkor a Józsué 1,5 igének ez a fajta értelmezése becsapna bennünket és azt gondolnánk, hogy másokra kellene hasonlítanunk.
Ez nem Isten akarata. Isten azt akarja, hogy önmagunk legyünk, mert csak így tudjuk betölteni az elhívását az életünkben. Ő velünk lesz. Nem számítanak a körülményeink, minden jól alakul, mert Isten nem hagy el vagy nem marad el tőlünk. Józsuénak a körülményei miatt minden oka meglett volna a félelemre, de Isten folyamatosan bátorította őt és tudatta vele, hogy vele van.

Nézd meg mit mondott neki a Józsué 1, 6-7-ben: "Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nekik adom azt. Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent az a törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz!" Aztán a kilencedik versben így folytatja: "

Avagy nem parancsoltam-e meg neked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz."

Amikor Józsué elmondta az embereknek, hogy az Úr mit mondott neki, azok válaszul engedelmeskedtek neki. Még az emberek is tudták, hogy ha Isten Józsuéval van, ahogy Mózessel volt, akkor minden rendben lesz. Szóval így válaszoltak Józsuénak (vers 16,17): "Azok pedig felelnek Józsuénak, mondva: Mindent megcselekszünk, amit parancsoltál nekünk, és ahová küldesz minket, oda megyünk.

Amint Mózesre hallgattunk, éppen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, amiképpen vele volt Mózessel." Gondolkozz el a következőkön: ha Isten ezeknek az embereknek minden útmutatást megadott, hogy miért ne féljenek, nem gondolod, hogy ez azért volt mert féltek? Egészen biztos, hogy szembe kellett nézniük olyan helyzetekkel, amik nem voltak biztatóak. Annak ellenére, hogy Isten megígérte, hogy Józsuéval lesz, még mindig be kellett menniük az Ígéret Földjére, ami tele volt óriásokkal és el kellett foglalniuk az országot városról városra. Végig kellett harcolniuk az útjukat. Mivel azonban Isten már megígérte a győzelmet, bátrak voltak. Ámen!

Joyce Meyer: Ha félsz is, cselekedj! 2. rész

A rossz félelem: Ha tiszteletteljes Istenfélelem nélkül éljük az életünket, az emberek tetszését igyekszünk elérni Istené helyett. Habár a Biblia sokat beszél az Istenfélelemről, sehol nem helyesli az emberektől való félelmet (lásd Példabeszédek 29,25) és sehol nem fogadja el az ördögtől való félelmet. 

Nem kell félned sem az ördögtől sem az emberektől, attól, hogy vajon mit gondolnak, mit mondanak, mit tesznek vagy mit fognak tenni. Ha Isten helyett az embereknek akarunk megfelelni, az életünk tele lesz nyugtalansággal. Ha Isten megkér bennünket egy feladat elvégzésére, mi azonban inkább valami mást teszünk, elszalasztjuk Isten tervét az életünkben. Inkább az emberek előtt hajtunk térdet, mint Isten előtt, amitől gyötrő érzésünk támad, és ez vezet végül a nyugtalansághoz. Ez pedig ellopja a képességünket, hogy bízni tudjunk.
A félelem befolyása: Sok ember él a félelem befolyása alatt. A félelem szó görög megfelelője a "phobos", ami eredetileg menekülést jelentett. Először a rémület okozta menekülést, aztán pedig az okot, ami a menekülést kiváltja. Valójában a félelem és menekülés olyan közeli kapcsolatban állnak egymással,hogy a menekülés egyik jelentése "veszély miatt elfutni" vagy "veszély elől elfutni".
Más szavakkal: amikor félünk, menekülünk. A legtöbb embernek megvan a magyarázata a félelemre.
Vine így összegzi ezeket az okokat: "minden amit az ellenség a megfélemlítés által okoz." Bizonyos tekintetben elég erős a személyiségem, mégis voltak olyan területek az életemben, ahol a félelem szelleme előtt térdet hajtottam. Mindannyiunknak vannak olyan területei az életben, ahol erősek vagyunk, másutt azonban a félelem legyőz bennünket. Elisabeth Elliott egyike annak az öt nőnek, akiknek misszionárius férjeit vagy testvéreit egy ecuadori indián törzs tagjai ölték meg.

A misszionáriusok az evangéliumot hirdették az indiánoknak. Elisabeth és Rachel Saint, az egyik misszionárius testvére, később együtt evangelizáltak ezeknek a törzseknek, beleértve azokat az embereket is, akik megölték férjeiket és testvéreiket. Elisabeth Elliott elmondja, hogy az élete akkoriban teljesen a félelem irányítása alatt állt.
Nem tudta megtenni azokat a dolgokat, amiket szeretett volna, vagy amit Isten akart, hogy megtegyen, mert amint belekezdett, a félelem megakadályozta őt.
Egy barát pár egyszerű, de hatásos szava megszabadította őt: cselekedj, ha félsz is. Ámen!

Joyce Meyer: Ha félsz is, cselekedj! 1. rész

Istennek engedelmeskedni, szemben a félelemmel: Akadályozott-e már meg valaha a félelem?

Volt már úgy, hogy inkább elfutottál valami elől ahelyett, hogy Istenre hallgattál volna, vagy esetleg belekezdtél valamibe de azután meghátráltál a félelem miatt? Ha igen, akkor még nem tapasztaltad meg mindazt a bizalmat és áldást ami Istenben rendelkezésedre áll és amit Ő annyira szeretne átadni neked. 
De ne aggódj, nem vagy egyedül. Lehet most azt gondolod,hogy én nagyon bátor vagyok, de volt idő, amikor nem tudtam eléggé bízni, és a nekem szánt áldásokat sem tudtam elvenni. Isten éveken keresztül segített megérteni, hogyan tartotta a félelem fogságban az életemet, és megmutatta a kivezető utat. 
Ebben a könyvben elmagyarázom mindazt, amit Ő tanított nekem. 

Hiszem, ha nyitott szívvel olvasod ezt a könyvet, te is képes leszel megszabadulni a félelem kötelékéből.
Az egyetlen helyes módja a félelemnek: Hogy mi a félelem egyetlen helyes módja azt a Biblia írja le nekünk – ez pedig az Istenfélelem. Ez nem azt jelenti, hogy rettegnünk kell tőle vagy azt hinnünk, hogy csapásokkal büntet bennünket. Ez nem az, ami Isten akarata az életedben. 
Az Istenfélelemről a Biblia úgy ír, mint egyfajta tekintély iránti félelemről. Olyasmi ez, mint ami a gyermekekben van a szülők felé, a feleségben a férj felé, és a diákokban a tanáraik felé. Ez a fajta félelem tiszteletteljes. Ha jól megnézed, láthatod, hogy a sátán milyen jó munkát végez az egész rendszer lerombolásában. Társadalmunkban az emberek nem tisztelik a tekintélyt. Sőt, sokkal inkább lázadnak. 

A Példabeszédek 14,26 –ban egy érdekes dolgot mond az Írás: "Az Úr tiszteletteljes, tiszteletre méltó félelmében erős bizalom van." Miért?
 Mert ha így féled Istent engedelmeskedni fogsz neki. Azt fogod tenni, amit Ő mond és az Őbenne való bizalmad egyre csak nő. Ez a fajta Istenfélelem pozitív hatást gyakorol az emberekkel való kapcsolataidban is. W.E. Vine a következőket mondja: "ez folyamatos óvatosságra int a kapcsolataimban, hogy azokat Istenfélelemmel kezeljem". 

Bántál már valaha rosszul másokkal? Velem korábban elég nehéz volt kijönni. 
A rossz kedvemet néha a gyermekeimen és férjemen, Dave-en töltöttem ki. 
Észrevettem azonban, hogy minél jobban féltem Istent és minél inkább megismertem Őt, annál jobban odafigyeltem a kapcsolataimra is. 
Tudom, hogy felelősséggel tartozom Neki a cselekedeteimért és más emberek ugyanolyan értékesek a számára, mint én vagyok. Ámen!

Joyce Meyer-Hogyan látod önmagad?

Kedveled önmagad? Miután éveken keresztül próbáltam segíteni az embereknek mind érzelmileg, mentálisan, szellemileg és szociálisan, az egyik legnagyobb áttörést az hoztam, amikor felismertem, hogy a legtöbb ember nem kedveli önmagát. Néhányan tisztában vannak ezzel, míg mások fel sem fogják, hogy pontosan mi is a gyökere a rengeteg problémának, ami az életükben van. 

Isten azt szeretné, hogy nagyszerű kapcsolataink legyenek, azonban az ön-elutasítás és az önutálat a kapcsolatainkban felmerülő legtöbb probléma gyökere. Arra a következtetésre jutottam, hogy a Biblia a kapcsolatok könyve, mely értékes tanácsokat biztosít számunkra az Istennel, másokkal és önmagunkkal való kapcsolat építésére.

Milyenek a kapcsolataid a körülötted lévőkkel? Milyen a kapcsolatod Istennel, és önmagaddal?
Gondolkoztál valaha azon, hogy kapcsolatod van saját magaddal is? Noha ez soha nem volt tudatos, mégis több időt töltök magammal, mint bárki mással ezen a világon, és a legjobb döntés, ha megtanulok jól kijönni magammal. Emlékezz csak: Önmagad az egyetlen személy, akitől soha nem szabadulsz. Mindannyian tudjuk mennyire fullasztó; ha nap, mint nap együtt dolgozunk valakivel, akivel nem jövünk ki, de az a különbség, hogy az az ember nem velünk megy haza. Saját magunktól azonban képtelenek vagyunk szabadulni, még egy másodperc erejéig sem, ezért annyira fontos, hogy békében legyünk önmagunkkal. Sokunk bukott már el abban, hogy az ön-elutasítás ellen imádkozott, mert azt érezzük, hogy senki nem szeret minket vagy fogad el minket. Ezért arra a következtetésre jutunk, hogy ha senki más nem szeret minket, akkor miért kéne szeretnünk önmagunkat? Mert azt gondoljuk, hogy mások nem szeretnek minket, ezért úgy érezzük, hogy nem érdemeljük meg a szeretetet. De ez egy olyan HAZUGSÁG, amit túl sokáig hittünk el! Szeretnünk kellene önmagunkat – nem önző módon, ön-központúan, mely egy olyan életstílust eredményez, mely önmagunk elmerülésébe vezet, hanem kiegyensúlyozott, isteni módon, ami megerősíti, hogy Isten teremtményeiként alapvetően jók és igazak vagyunk. Lehetséges, hogy összetörtünk kicsit szerencsétlen tapasztalatok miatt, amiken keresztül mentünk, de ez nem jelenti azt, hogy értéktelenek vagyunk, vagy akár hasztalanok.

Olyan szeretetnek kell lennie önmagunk felé, ami azt mondja: „Tudom, hogy Isten szeret engem, ezért szerethetem azt, amit Isten úgy döntött, hogy szeretni fog. Nem szeretek mindent, amit teszek, de elfogadom önmagam, mert Isten is elfogadott engem.” Olyan szeretetet kell felépítenünk magunkban ami azt mondja: „Tudom, hogy változnom kell, és akarok is változni. De elhiszem a tényt, hogy Isten minden nap változtat engem, s amíg tart a folyamat, addig sem fogom elutasítani azt, amit Isten úgy döntött, hogy elfogad. Elfogadom igazként önmagam, aki [hitben] már most vagyok, noha tudom, hogy nem mindig leszek ilyen [mint, amilyen valójában vagyok].” Sokszor, mikor az emberek elutasítják önmagukat, azért teszik, mert képtelenek önmagukat jónak, fejlődőképesnek és igaznak látni. Megbuknak abban, hogy úgy lássák önmagukat, mint ahogy Isten nézi, látja őket – értékes gyermekként, akiket Ő olyannyira szeret.

Ahogy elkezded Isten szemén keresztül látni önmagadat –valaki olyan szemén át, aki szeret és rajong érted – az önmagadról alkotott képed is elkezd megváltozni. S elkezdesz önmagadra nem elutasítottként tekinteni, hanem mint olyan valakire, akit szeretnek, és elfogadnak, olyan valakinek, aki egyedi és gyönyörűséges az Ő szemében.

Joyce Meyer-Ott lesz majd Isten, hogy segítsen nekem?

Előfordulhat, hogy Isten akaratát teljesítem és mégis vacakul érzem magam? Előfordulhat. 
De helyette a békességet is választhatod. Van egy jó hírem azoknak, akik úgy érzik, hogy Isten egy nehéz időszakon vezeti most őket keresztül, azoknak, akik boldogtalannak, szerencsétlennek és haszontalannak érzik magukat. Akik nehéz helyzettel szembesülnek Isten kegyelmét is nagyobb mértékben árasztja rájuk.

Ez az a kegyelem, ami másokat is elgondolkodtat: "Hogy lehet még ebben a helyzetben is ekkora békessége?!" Erre mondjuk: a hit. Amikor olyan kijelentéseket teszünk, mint: "Nem hiszem, hogy meg tudom csinálni", nem teszünk mást, mint feladjuk. De ugyanilyen könnyedséggel Isten segítségében is bízhatunk, hogy Ő majd megerősít és megtart. Ha megtanulunk napról napra Isten kegyelmében bízni, a gondolataink összeolvadnak Isten Igéjével.

Mégis miért segít, ha bízom Istenben?

Valahol azt írták egyszer a kegyelemről, hogy az Isten gazdagsága, amiért Krisztus fizette meg az árat. Szerintem ez egy jó meghatározás. Bár, talán egy kicsit túl spirituális. Én a kegyelmet Isten hatalmaként írnám le, ami erőt ad mindahhoz, amit tennünk kell. A hitünk nyitja meg az utat a kegyelem, Isten erejének elfogadásához. A Rómaiakhoz írt levél 12:3 viszont figyelmeztet bennünket, hogy egyedül Isten az, akitől a hitünket is kapjuk. A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. (Egyszerű fordítás) Én mire használom a hitemet? Olyan dolgokat próbálok vele megváltoztatni, amire nincs hatalmam? Magamat próbálom előbbre juttatni ahelyett, hogy megtenném, ami tőlem telik hogy Isten kedvében járjak? Ha így van, valószínűleg hamar ki fogsz égni, mert csak a munkálkodásra figyelsz. Egyszerűen tedd azt, amire Isten megkér és megtapasztod a rajtad átáradó kegyelmét.

A hitnek nem csak az utolsó pillanatban van helye

Hogy megtanuljak Isten kegyelmében bízni, mindenféle feliratokat raktam a házam különböző pontjaira, amiken ehhez hasonlók álltak. "A test fáradozásai mind hiábavalóak és csak frusztráltságot eredményez". A feliratok minden alkalommal segítettek emlékezni, hogy Isten velem van. Megtanultam, hogy Isten kegyelme túlmutat az utolsó pillanatbeli csodákon. Nem csak akkor munkálkodik, amikor már kifáradtam és kész vagyok mindent feladni, és mindent Istenre hárítanék: "Na jó, akkor most menj Te és győzz!" Isten kegyelme olyasvalami, amiben folyamatosan bízhatok.

Hogyan lehet Békességem már most?

Mivel a kegyelem már most is készen áll a számodra, nincs semmi értelme a körülményeiddel harcolni, hátha mégis találnál valami jobb megoldást. Galatákhoz írt levél 5:16 írja, hogy: "Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek." (Egyszerű fordítás) Megfigyelhetjük: nem azt mondja, hogy "Győzzétek le a test kívánságát, hogy aztán a Lélek szerint élhessetek. Amikor a Lélekre összpontosítunk Isten szeretetére és velünk való kapcsolatára figyelünk és nem fogunk a test kívánságának engedelmeskedni. Engedd, hogy az a bizalom éljen benned minden nap, amivel életedet Krisztusra bíztad megtérésedkor. Nem kell, hogy a körülményeid befolyásoljanak téged, mert veled van Isten kegyelmének ereje. 

És mindez már most készen áll számodra, amennyire csak szükséged van belőle.

Joyce Meyer szolgálatáról!

Joyce Meyer a világ egyik vezető és gyakorlati Biblia tanítója.

A New York Times nagy sikerű szerzője, bestseller könyvei emberek millióit segítette megtalálni a reményt és gyógyulást Jézus Krisztus által. Bibliatanító és szerző.
Joyce a férjével, Dave-el több mint 40 éve házasok és 4 felnőtt gyermekük van. Otthonuk a Missouri állambeli St. Louis-ban van. Teológiából doktorált a Life Chistian University-n, tiszteletbeli doktorátust kapott az Oral Roberts Egyetemen.
A Joyce Meyer Ministries-en keresztül több száz témakörben tanít, több mint 80 könyv szerzője és évente kb 15 konferencia vezetője. A világon ezidáig több mint 12 milliós példányszámban keltek el a könyvei és csupán 2007-ben több mint 3,2 millió példányt adtak el. úJoyce tévé és rádió programja, potenciálisan 3 milliárd emberhez jut el. A programok a nap bármelyik szakaszában elérhetők.

A Joyce Meyer Ministries Isten által rendelt megbízása: hatással lenni a világra. Arra vagyunk elhívva, hogy bemutassuk az Evangéliumot az elveszetteknek, tanítványokká tegyük a nemzeteket, ételt adjunk az éhezőknek, ruházzuk a szegényeket, szolgáljunk az időseknek, özvegyeknek, árváknak és látogassuk a fogságban levőket. Isten azt kéri tőlünk, hogy tanítsuk az embereket, hogyan alkalmazzák a bibliai igazságokat életük minden területére és bátorítsuk a keresztényeket, hogy hatással legyenek a körülöttük élő emberekre.