Most nézzük meg a Jeremiás 1, 5-6-ot: "Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijöttél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé. És mondom: Ah, ah Uram Isten! Íme, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!" Jól látszik, hogy az ő problémája az volt, hogy önmagára nézett nem pedig Istenre. De a 7-10 és a 17 versekben Isten arra oktatja őt, hogy ne féljen és megígéri, hogy vele lesz. "
Az Úr pedig mondja nekem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok neked.
Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mondja az Úr. És kinyújtja az Úr a kezét, és megilleti számat, és mondja nekem az Úr: Íme, az én igéimet adom a te szádba! Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj! Te azért övezd fel derekadat, és kelj fel, és mondd meg nekik mindazt, amit én parancsolok neked; meg ne riadj tőlük, különben én riasztalak el téged előlük!" A 19. versben az Úr figyelmezteti Jeremiást, hogy győzni fog, de ez küzdelem árán fog megvalósulni: "Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak téged."
Isten Mózessel volt:
Alaposan nézzük meg, mit mondott Mózes az izraelitáknak miután kivezette őket Egyiptom fogságából (2Mózes 14, 10-14): "Amint közeledik a Fáraó, Izráel fiai felemelik szemeiket, és íme az Egyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlenek és az Úrhoz kiáltanak az Izráel fiai. És mondják Mózesnek: Hát nincsenek-e Egyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedtél velünk, hogy kihoztál minket Egyiptomból? Nem ez volt-e a szó, amit szóltunk hozzád Egyiptomban, mondva: Hagyj békét nekünk, hadd szolgáljunk az Egyiptombelieknek, mert jobb volt volna szolgálnunk az Egyiptombelieknek, mint a pusztában meghalnunk. Mózes pedig mondja a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek; mert amely Egyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok. Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek." Más szóval Mózes azt mondta az izraelitáknak, hogy ne féljenek, akkor se ha az egyiptomiak mögöttük vannak. Tudtukra adta félreérthetetlen módon, hogy az az Isten, aki kiszabadította őket Egyiptomból, most is megszabadítja őket. Mindössze annyit kellett tenniük, hogy továbbra is bíznak Őbenne, és Ő harcolni fog értük.
Isten veled van:
Most nézzük meg a Filippi levél 1,28- at: "És meg nem félemledve semmiben az ellenségek előtt: ami azoknak a veszedelem jele, nektek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van;" Tehát ha jönnek a gondok – és jönni fognak – ne engedd, hogy megfélemlítsenek.
A Zsoltárok könyve 34,19 ezt mondja: "Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebzett szellemeket." Gondok mindig lesznek, de te csak bízz az Úrban és ő megszabadít belőlük-mindegyikből.
Ahelyett, hogy hagynád magad megfélemlíteni a bajoktól, inkább legyél kitartó és bátor.
Ez lesz a te jeled az ellenséged számára, hogy Isten veled van. Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése