Isten a helyreigazítást, a korrekciót és a fegyelmezést inkább ünnepelendő dolognak tekinti, nem pedig olyasminek, ami elszomorító vagy frusztráló lehet.
De miért kellene ünnepelnünk, amikor Isten megmutatja nekünk, hogy valami nincs rendben velünk?
A lelkesedés furcsa reakciónak tűnik, de valójában az a tény, hogy meglátunk valamit, amire egykor vakok voltunk, jó hír.
Amikor eléggé előrehaladunk az Istennel való kapcsolatunkban ahhoz, hogy elkezdjük érezni, mikor vagyunk kívül az Ő akaratán, akkor az valami olyasmi, amiért hálásak lehetünk.
Amikor eléggé előrehaladunk az Istennel való kapcsolatunkban ahhoz, hogy elkezdjük érezni, mikor vagyunk kívül az Ő akaratán, akkor az valami olyasmi, amiért hálásak lehetünk.
Ez a fejlődés jele, és örömmel kell ünnepelni.
Minél tovább szolgáljuk Istent és tanulmányozzuk az Ő útjait, annál érzékenyebbek leszünk akaratára. Végül eljutunk oda, hogy azonnal tudjuk, ha olyasmit mondunk vagy teszünk, ami nem tetszik Neki, és lehetőségünk van megbánást tanúsítani és újrakezdeni.
Hálaadó ima:
Hálás vagyok, Atyám, hogy eléggé szeretsz ahhoz, hogy helyreigazítást és útmutatást hozz az életembe. Köszönöm, hogy átformálsz engem, és egyre hasonlóbbá teszel Fiadhoz, Jézushoz.
Hálaadó ima:
Hálás vagyok, Atyám, hogy eléggé szeretsz ahhoz, hogy helyreigazítást és útmutatást hozz az életembe. Köszönöm, hogy átformálsz engem, és egyre hasonlóbbá teszel Fiadhoz, Jézushoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése